Egy olyan témához értünk, amely
nagyban befolyásolja a fogyasztói magatartást. A háztartás vezetés van, akit szórakoztat, van, akit kevésbé és
van, aki utálja, de egy családban elengedhetetlen.
Vannak családok ahol csak a nő
feladata a háztartás, de van ahol mindenki kiveszi a részét belőle. Ahány
család annyi szokás. Egy háztartásba
nagyon sokféle költség beletartozhat, de mi most vegyük csak az
„érdekesebbeket”:
- Öltözködés: Az öltözködés nagyon költséges dolog, főleg, hogy ha a háztartásban több gyermek is van, esetleg azok tinédzser korúak és hatalmas befolyással vannak rájuk a referencia csoportjaik így úgy érzik, hogy csak akkor valakik, hogyha márkás és méregdrága ruhákban jelennek meg. Természetesen olyan családok is vannak, akik nem tehetik meg, hogy kedvenceik vágyait ily módon kielégítsék így hát a mostanában nagyon gyakori és népszerű secondhand üzletekben vásárolnak.
Mostanában
hallottam róla, hogy gondolkodnak rajta, hogy ismét bevezetnék az iskolákba/
gimnáziumokba az iskolaköpenyt vagy az uniformot…
Bevallom, hogy
imádtam az iskolaköpenyt és mindig is arra vágytam, hogy uniformban kelljen
járnom, de nyilvánvalóan ez azért volt így, mert soha nem voltam rákötelezve.
Nagyon elegáns dolognak tartom, hogyha uniformban kell járni és úgy gondolom,
hogy erősíti a diákokban a hovatartozást, hogy melyik iskolába járnak, kikkel
járnak együtt. Mindenesetre, kíváncsi lennék a „nagymenők”, divatguruk
reakciójára, amikor kiderül, hogy mostantól ők is egyek lesznek a sok közül. J Vajon úgy éreznék,
hogy ettől szegényebbek lesznek?
Én mindig is
nagyon örültem annak, amikor az anyukám csinált nekem valamit karácsonyra, vagy
csak úgy, mert éppen alkotó kedvében volt, akárhogy is nézett ki a végeredmény,
én büszkén hordtam és mindig jó kedvem lett, amikor az rajtam volt, hiszem az
Anyukám csinálta.
· Technológia:
Vannak, akik azt mondják, hogy manapság nem is az öltözködés a fontos, hanem
az, hogy milyen telefonod van, milyen kiegészítőid vannak hozzá és milyen egyéb
kütyüd van… Hát… erre őszintén csak azt tudom mondani, hogy felettébb
elszomorít, ha valakit azért kellene nagyra tartanom, mert tele van pénzzel és
megtudja, venni a legcsúcsabbnál legcsúcsabb telefont. De szívesen
meghallgatnám, hogyha valaki úgy gondolja, hogy rosszul gondolom.
- Étkezés: Kiskoromban én úgy gondoltam, hogy nagyon menő dolog a büfében vásárolni bármit is, sokkal de sokkal jobban esett azt megenni mint az anyukám által csomagolt legfinomabb ételt, mert hát az a büféből van, ott találkozik az ember az iskola többi tagjával, és mindenki láthatja, hogy én… a büféből étkezem. Most, visszagondolva érdekesnek (és természetesen szánalmasnak) tartom az akkori gondolkodásomat, de bocsássatok meg kérlek, akkor még pici voltam.
Az, hogy ki
milyen családban nőtt fel, szerintem sokban befolyásolja ezeket döntéseket. Kérdés
az is, hogy ki mit tehet meg, ki mit tanít meg a gyerekeinek, mennyire van
türelme elmagyarázni, hogy „nem kicsikém 14 évesen nem kell neked egy 150 ezer
forintos telefon” és, hogy ettől függetlenül boldog lesz-e a gyerek… hát nagyon
remélem, hogy igen.
Én úgy látom,
hogy mostanában visszatérőben vannak a régi tradicionális szokások, a do-it-yourself trend, az számít értéknek, amit a saját kezünkkel csinálunk és nem az amit
megveszünk.
Nem mondom, hogy költségkímélő megoldás, sőt időtakarékosnak sem
időtakarékos, de mindenképp érdemes kipróbálni, hiszen addig is időt töltünk a
családunkkal, a szeretteinkkel és büszkék lehetünk az alkotásunkra.
