pénz, család, önmegvalósítás,
igaz barátság, tudás, siker, egészség, hűség
Nem egyszerű a feladat igaz? Szituációfüggő?
Ezeket nem lehet összehasonlítani? Azért próbáld meg…
Mindenkinek más a fontos, sőt van,
amikor még mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy melyik a fontosabb, mégis
minden helyzetben meghozunk egy döntést, a saját rangsorunk alapján, néha nehezebb,
néha könnyebb ezt a döntést meghozni, de mindig megszületik. A döntéseink
sorából kiderülnek, hogy melyek is az értékeink, mik azok a dolgok melyek
boldoggá tesznek minket, melyek azok a viselkedések amelyeket soha nem engedünk
meg magunknak vagy ami miatt jól érezzük valakivel magunkat, ami miatt
kedvelünk valakit, ami miatt
beleszeretünk valakibe vagy éppen megutáljuk. Az értékek teljesen
szubjektívek, ezek tesznek minket egyénivé, különlegessé, azokká, akik vagyunk,
ezek irányítják a tudatunkat. Egy gyerek értékei nyilvánvalóan teljesen mások
lesznek, mint egy felnőtté.
Mostanában egyre nehezebb
feladatnak tűnik számomra összeegyeztetni a nálam egyel fiatalabb generáció
értékeit a sajátjaimmal. Hihetetlen, hogy csupán 10 év választ el bennünket mégis
teljesen más a rangsorunk, teljesen máshogy gondoljuk jónak a dolgokat, az
életstílusunkat, a viselkedésünket.
Vajon vannak-e olyan értékek, amik pozitív illetve negatív töltetűek?
Vannak-e elítélendő értékek? Ha vannak, akkor azokat hívhatjuk-e értékeknek?
Vannak-e örök értékek melyeknek soha sem volna szabad veszíteni súlyukból?
Számomra a család egy
sérthetetlen érték, ha a családomat bántják, akkor úgy érzem, hogy háborút
indítanak ellenem, amelyben verhetetlen szituációban vagyok, amelyből semmiképp
nem kerülhetek ki vesztesen, arról nem is beszélve, hogy aki ezzel próbálkozik,
azt az embert soha többé nem szeretném emberszámba venni. De ez nem mindenkinél
van így, van, akinek nincs családja, van akinek rossz viszonya van a
családjával és legszívesebben elfelejtené, letagadná őket, ha még nem tette
meg.
De vegyünk egy tágabb réteget,
hogy ne legyünk ennyire specifikusak, vegyük az emberi kapcsolatokat. Az ember
egy társas lény, szüksége van a társaságra, társalgásra, véleménynyilvánításra…
Napjainkban ez a társalgás nagyon sok formában jelenhet meg, más-más generációk
között hatalmas különbségek vannak a társasági élet lebonyolítására. A mai
fiatalok, akik beleszülettek a digitális világba szinte belehalnak, hogyha
napokig nincsenek számítógép, internet közelben, ha nem tudnak mindent az
ismerőseikről, mi történt velük, merre vannak, milyen fényképeket készítettek,
állandó kapcsolatban vannak egymással, szinte össze vannak kötve. Amikor az
iskolában vannak, együtt vannak, amíg hazaérnek a mobil telefonjukon keresztül
kommunikálnak, és amint hazaértek, első dolguk a számítógép bekapcsolása. Amíg
én 14 évesen a babáimmal játszottam, addig a mai tizenévesek skype-olnak,
facebookoznak és különböző blogokon teszik közzé érzéseiket a nagyvilág
számára. Számomra ez egyelőre még nem
teljesen elfogadott és még nem sikerült eldöntenem, hogy helyes-e ez így, hogy
ennek jó vége lesz-e, mindenesetre egyelőre szokom a gondolatot.
Sok minden befolyásolhatja
értékeinket, és változhatnak is az értékeink, de mindig jelen lesznek az
életünkben.
