Még több reklámot!

Emlékszem, mikor az iskolában a számítástechnika órákon megjelent az internet, mint új találmány. Akkoriban az egyetlen oldal az Altavizsla volt – meg is nézem, egyáltalán megvan-e még… Nem értettük, mit jelent ez a cím, mit jelent a weboldal, mit jelent „szörfözni” és mit jelent a „világháló”. A legmodernebb technikai kütyü a Super Mario 3 volt a Nintendo-n, ami tökéletesen lekötött minket akár napokon keresztül, hacsak nem anyáink határozottan ki nem zavartak minket a kertbe játszani. Akkor nem értettük, miért. Ma már értjük… És elborzadunk.

A minap egy 12 éves facebook-ozott a kb. 300.000 Ft-os okostelefonján a metrón, míg egy anyuka azt mesélte nekem, hogy lánya iskolájából megdöbbenve kapta az értesítést e-mailen a gyerek ellenőrzőfüzet-belépőjéről, merthogy kérem, ma már nem kis könyvet visznek haza aláíratni a szülőkkel. Nem, ma a világhálón kell bejelentkezni, ahol táblázatszerűen vezetik a tanárok a teljesítményt, és esély sem marad az aláírások hamisítására vagy figyelmeztetők eltüntetésere  Megérkeztünk a technológia világába, és az internet mindenek felett győzött. Végeláthatatlan oldalakon keresztül írhatnék a netről, de most nem ez a célom, csupán egy rövid felvezető volt a reklámszakmához, miszerint igen, valóban, aki nem halad a korral, az eltűnik. Vegyük pl. a szakmámat, ingatlanpiac. 6-7 éve az Expressz újságban feladtunk egy lakáshirdetést 1500 Ft-ért, jelentkeztek rá 20-an, eladtuk egy hét alatt. Minden nap megjelent, legalább 30 oldalon keresztül válogathattunk. Ma még létezik, 2 oldal az ingatlan részleg. Mindenki interneten hirdet. Naponta több ezer új hirdetés jelenik meg, hirdetésenként legalább 10 különböző irodán keresztül, a vevők a bőség zavarában pedig elveszítik a fókuszt, és végül azt sem tudják, mit akarnak igazán. Átestünk ugyanis a ló túloldalára, ahol még jól esett a válogatás, de a jóból is megárt a sok. Ezért, már nem elég a reklám, a hirdetés, kell a különlegesség, a prioritás, a feltűnőség, a piros keret, a nagybetű, még több pénzért persze, de már ez sem mindig működik, ugyanis amit nagyon reklámoznak, gyanússá válik.

Elveszett a bizalom. Túl sokat hallottunk, láttunk, megettük, bedőltünk, mégsem tűnt el a málnaszörp a fehér blúzról, a visszér a vádliról, a plusz kilók a hasról és combokról, az allergia, a hitelek, az autó sem parkol be magától… egy viszont nem változott: az emberek szeretik elhinni, hogy nekik jár, ők megérdemlik, bármi is legyen az, főleg, ha akciós! Magyarországon az akciós tábláknak és kuponoknak valami egészen különleges, bűvös hatalma van. A reklám már nem elég, a banneres hirdetések kezdenek megszűnni. Túl sok az infó, túl sok a minden, ha találok egy megfelelő szállást a hétvégi wellnessre, ugyanazon az oldalon előjön egy jobb, vonzóbb, de ott is találok jobbat… Nem lehet már választani, az ember végül vagy belefárad, vagy megvesz mindent, amire szüksége sincs. Hogy mivel lehet mégis elnyerni a vásárlót? Kedvezménnyel. Nyereséggel. Manipulációval, nyereményekkel, dicsérettel, önbizalom-erősítéssel, hazudozással (?!). Az ismerőseim tonnaszám veszik a kuponos fogfehérítéseket, kozmetikai kezeléseket, nyaralásokat, masszázsokat, minden olyat, amit valószínűleg maguktól nem is kerestek volna, de rákattintottak egyszer valamire, és azóta érkeznek az e-mailek, ajánlások, most vedd meg, soha nem volt még ilyen jó… és működik. Működik, mert az emberek kiégtek, üresek, és az érzelmi hiányosságokat fizikailag akarják pótolni. Önjutalmazással, vásárlással, költekezéssel. Segítenek az örök szlogenek – „mert megérdemlem”, és társaik… Én időben felismertem a befolyásolhatóságomat, és múlt héten egy elborult pillanatomban az összes regisztrációt töröltem. Nem akarok több akciót, sem kupont. Elmegyek helyette biciklizni, vagy találkozom azokkal, akiket szeretek. De, ha nem tudom, hova menjek, felmegyek a google-re, és megnézem az első három linket, mi és hol lesz aznap. Ha meg akarok venni valamit, célzottan rákeresek, és ha megtaláltam, nem nézelődök tovább. Ha nem tetszik a logó, a szín, a design, nem nézem tovább. Nem érdekel. Ha szállást keresek, és úgy látom, nem költöttek eleget a honlapra, nem akarom oda vinni a pénzem. Ha éttermet keresek és nincs fent a menü árakkal, nem akarok energiát szánni az informálódásra. Ha érdeklődöm, és nem kapok választ 2 percen belül, nem érdekel tovább. Ha lakást akarok venni és nem tudom azonnal leegyeztetni az időpontot, nem érdekel. Mert mindig van több, jobb, és én dönthetek. Lehetnek szigorú elvárásaim, megtehetem, mert mindenből túl sok van, és megengedhetem magamnak, hogy a legjobbat akarjam, még csak nem is a legdrágábban.

Ha el akarom adni magamat és a szolgáltatásomat – márpedig el akarom adni -, akkor nagyon, nagyon különlegesnek és profinak kell lennem. A megjelenésemnek – mind személyesen, mint virtuálisan – és itt nagy szerepet kap a honlap – tükröznie kell mindazt, amit képviselni szeretnék. Nem mindegy, milyen betűtípust használok, hogy tudok-e helyesen írni, hogy elég fehérek-e a fogaim a profilomon… Legyen igényes, legyen mögötte szaktudás, legyen bizalomgerjesztő, mutassa, hogy jól megélek abból, amit csinálok – tehát jól csinálom -, de ne tűnjön túl jómódúnak, mert a vásárló azt hiheti, nem tudja majd megfizetni. Annyi és annyi mindentől függ ma, hogy hogyan tudjuk jól képviselni és reklámozni magunkat, annyit tanultam én is, hogy jól csináljam… és kezdem azt gondolni, hogy a reklám sokszor felszín. Szükséges, hogy elindulj, hogy megismerjenek, de végül, ha jó vagy, igazán jó, és szereted, amit csinálsz, akkor a legnagyobb reklám az ügyfelek, vendégek, vásárlók visszaigazolása. Mert ők ajánlani fognak, mesélnek Rólad, és végül jól esik majd és tetszetős lesz, hogy nincs honlapod, nincs névjegykártyád, nem szerepelsz sehol – mert Neked nem kell már bizonyítanod. Elhitted magadról, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy, úgy csinálod jól, ahogy csinálod, és nem kell ezt sem bizonyítanod, sem reklámoznod. És ezt az emberek megérzik, és megtalálnak. Ennyi. A nagy marketing-hullám után jön a letisztult természetesség – ehhez azonban, még nagyon sok idő kell. Legalább annyi, míg az emberek egy nagy része, a kritikus tömeg ráébred önmagára, és a felesleges pótlásokra. Addig pedig, legyünk jó reklám-szakemberek, és ha már befolyásolunk, akkor használjuk ezt fel jó célokra. Tudom, a mai világ nem erről szól.