Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Be kell látnunk, hogy bőven van igazságtartalma a fenti mondatnak. Akár szeretnénk, akár nem, semmiképp nem ússzuk meg tanulás nélkül. Erre szerintem elég hamar rájön mindenki.
Édesanyám mesélte, hogy az első iskolában töltött napom végén gyorsan meg is érdeklődtem, hogy hány éves korig kötelező tanulni. Aztán kijelentettem, hogy én nem vagyok hajlandó egy nappal se tovább. Természetesen ezt azóta már jócskán túlteljesítettem. Beláttam én is, hogy nagyon is szükségünk van rá. Persze ma már a kötelezően elsajátítandó dolgokhoz találok még magamnak tanulnivalót, csak hogy semmiképp ne unatkozzak :) Szóval ennyit arról, hogy tizenx évesen befejezem a dolgot... :)
De igazából nem is kell túlbonyolítanunk a dolgot, ha a tanulásra gondolunk. Én például minden reggel megtanulom, hogy korábban kellene felkelnem, mert egyszerűen képtelen vagyok időre elkészülni. Vagyis igazság szeint nem tanulom meg elég jól, mivel minden reggel elkövetem azt a hibát, hogy “csak 5 percet pihenek még”. De ezt sajnos kb 5x egymás után. Igazából nem is értem miért csinálom: úgysem úszom meg a felkelést :) Igazán választhatnám a nyugodt elkészülést, ehelyett minden egyes reggel szaladva indulok dolgozni.
Remélem egyszer végre az időben készülést/érkezést is sikerül elsajátítanom. De addig is örülök a sikeremnek, hogy megtanultam blogot vezetni. Valamennyire :)
Lehet tanulni sok mindent, lexikálisan, könyvekből, iskolákból, vagy fejleszteni a szakmai tudást, ez mind fontos, de talán a legfontosabb tanulás az önismeret. Szerintem legalábbis. Megismerni igazán, és megtanulni szeretni, és "jól használni" önmagunkat. Megtanulni elfogadni, hogy pl. én az a fajta ember vagyok, aki képtelen felkelni időben. Ismerem, amit írsz, én pont így működöm. 4 munkahelyemről rúgtak ki, mert mindig elkéstem. Nem sokat, csak 5 percet, de azt mindig. Ha egészen véletlenül elindultam időben, lerobbant a busz, karamboloztak az autók, vagy elájult a villamosvezető (tényleg megtörtént). Útáltam magam, elítéltem magam, próbáltam, igyekeztem változtatni - mégsem ment. Mostanra elfogadom magam így, 5 perc késéssel mindenhol, és nem küzdök ellene. A saját lelkibékém és nyugalmam miatt. És tudod mi történt? A mostani munkahelyemen engedik a 10 perc késést. Csak nekem. Mert tudják, így működöm. Nem direkt, de másként nem megy. Tudják, ha bántanak vagy büntetnek érte, akkor nem leszek hatékony és sikeres. Szóval, tudom, ez elég liberális és énközpontú felfogás, de működik. Talán a legnagyobb tudás az lenne, ha megtanulnánk nem ítélkezni mások - és magunk!! felett. Egyszerűen elfogadni a sokszínűséget és a teljes tökéletlenséget. A hibákat, amikből elsősorban tanulnunk kell, hogy változtassunk. De nekem nagy érdem az is, hogy ha már mindenáron kések - legalább ne büntessem magam érte. És innentől, hogy ez őszinte és vállalom, másokat sem bántok.
VálaszTörlésJa és - a legnagyobb tanulást a párkapcsolatokban kapjuk. A másiktól, aki a saját tükrünk. Amikor eljutunk odáig, hogy nem kifele mutogatunk és a másikat hibáztatjuk, hanem befelé nézünk... Na ott kezdődik valami...
Ez valóban így van. Az ember holtáig tanul, akár akar, akár nem.... Még akkor is, amikor azt hiszi, hogy most éppen nem, csak rutinból működik, de ez valójában nagyon ritka dolog. Sajnos, nálam is állandóan visszatérő dolog ez a nemakaromdemégisúgyalakultadolog késés, azt hiszem ez már rajtam ragad, akár én tehetek róla, akár más...
VálaszTörlésTanulj, tanulj, tanulj.... amíg rá nem jössz, hogy ez csak a kiindulás. Utána pedig tapasztalj, tapasztalj, tapasztalj... hogy beépüljön, amit megtanultál.
VálaszTörlésIgen, elég bosszantó szokás, nálam is ez van. Koránkelő pontos barátnőm nem is érti, miért csinálom, és a legszebb, hogy én sem tudom megmagyarázni neki. De én még az elfogadásnál sem tartok. Egyenlőre a két szék között lebegek, ami pont nem a legkellemesebb, szóval rágyúrok, h valami most már legyen...
VálaszTörlésegy biztos. minél többet tanulok valamiről, annál inkább látom, milyen sokat nem tudok még. a tudás nagysága, egyenesen arányosan nő a nem-tudás nagyságával... és mivel a világunk poláris (jin-jang) ez sosem lesz másképp. minél több a rálátásod (tudás), annál nagyobb lesz a sötétség (nem-tudás) is.
VálaszTörlés