Tanuljunk meg viselkedni

Biztos láttátok a Pretty Womant… szerintem az a film nagyon jól bemutatja, hogy mekkora ereje van az attitűdnek. Mennyit számít az emberek megítélésében a viselkedésünk, a hozzáállásunk a dolgokhoz. 

Mindjárt máshogy viselkednek velünk az emberek. De az attitűdünket mi választjuk meg… való igaz, hogy a hangulatunk, a mellettünk álló személy vagy a környezetünk erősen befolyásolja, de mégis csak a kezünkben van a döntés. 

Eldönthetjük, hogy „snoboknak2 akarunk-e tűnni a vásárláskor, és nem mutatjuk ki az érzéseinket, úgy vesszük meg a 60.000 Ft-os cipellőt mintha mindennapos esemény lenne az életünkben, de akkor kimaradunk a jóból. Kimaradunk a vásárlással járó élményből. Én úgy gondolom, hogy inkább nézzenek hülyének, azért mert tapsikolok a boldogságtól és gyakorlatilag legyet lehetne velem fogatni annyira boldog vagyok, és ezt ki is merem mutatni, minthogy azt az attitűdöt válasszam amely mind ezeket az érzéseket visszataszítja, elnyomja és üressé teszi a vásárlást.

Valahol, az attitűdünkkel fejezzük ki azt, hogy kik vagyunk, milyen emberek vagyunk, hogy a különböző szituációkban hogyan reagálunk. Lehet, hogy néha az ember abban a pillanatban szánalmasnak érzi magát, de visszagondolva, miért is lenne szánalmas? Valamiért mégis csak azt az attitűdöt választotta. Csak nem tartjuk magunkat szánalmasnak. Csak nem gondoljuk azt, hogy rosszul viselkedünk?! Nyilvánvalóan azért választjuk azokat az attitűdöket, amelyeket választunk, mert azt tartjuk az adott szituációban a leghelyesebbnek.

Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk, hogy abban az adott helyzetben megtudjuk találni a legmegfelelőbb attitűdöt, hogy úgy viselkedjünk, ahogy jól esik és, hogy azt lehetőleg később ne bánjuk meg.