Nincs kedved kimozdulni? Vásárolj online!

Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még csak el sem kell hagynunk kényelmes otthonunkat ahhoz, hogy vásárolhassunk. Akár már a metrón töltött unalmas perceinket is felhasználhatjuk egy-egy hőn áhított darab beszerzésére.

Jó ez nekünk?  Ki tudja.

Én például kifejezetten jó dolognak tartom. Ha konkrétan tudom, hogy mit szeretnék vásárolni, jobban szeretek az interneten tájékozódni, mint egy plázában boltról boltra mászkálni. Lényegesen kevesebb időm megy el vele, nem beszélve a hatalmas embertömegről, amit szintén megúszok. Otthon kényelembe helyezem magam, ezen kívül más dolgom sincs, csak h rábukkanjak a hőn áhított csecsebecsére.
De nem csak ez az amiért szeretem. Gondoljunk csak bele: hányszor fordul elő velünk, hogy míg úton vagyunk a  célbolt felé, le-le parkolgatunk néhány csábító kirakat előtt, aztán olyan dolgokat leszünk képesek megvásárolni, amiket egyébként eszünkbe sem jutna.
Állítólag erre megoldás a bevásárló lista készítése. Hát elmondanám, hogy nekem nem vált be. Hiába van listám, sajnos egyáltalán nem funkcionál szemellenzőként. Online vásárlásnál szerencsére ez a probléma nem áll fent: csak arra a termékre fókuszálok, amit éppen keresek. Aztán lehet, hogy közben véletlen találok olyasmit is, amit éppen nem terveztem vásárolni, de úgy gondolom, hogy lényegesen kisebb az impulzusvásárlások esélye.

 Sőt, akár már az élelmiszerboltba mászkálást is elfelejthetjük: végre megkímélhetjük magunkat a „meló után már fáradt vagyok, nem akarok boltba menni” szenvedéstől. A legnagyobb élelmiszer áruházak eljutottak odáig, hogy létrehozzák online vásárlási felületüket. Csupán annyi a dolgunk, hogy kiválasztjuk az óhajtott dolgokat és már szállítják is nekünk. Nem is kívánhatnánk ennél jobbat :)

A napokban tesztelésre kerültek a legnagyobbak, itt meg is leshetitek az eredményeket:
http://divany.hu/shopaholic/2013/04/28/hust_es_zsomlet_rendeltunk_a_netrol/

Tanuljunk meg viselkedni

Biztos láttátok a Pretty Womant… szerintem az a film nagyon jól bemutatja, hogy mekkora ereje van az attitűdnek. Mennyit számít az emberek megítélésében a viselkedésünk, a hozzáállásunk a dolgokhoz. 

Mindjárt máshogy viselkednek velünk az emberek. De az attitűdünket mi választjuk meg… való igaz, hogy a hangulatunk, a mellettünk álló személy vagy a környezetünk erősen befolyásolja, de mégis csak a kezünkben van a döntés. 

Eldönthetjük, hogy „snoboknak2 akarunk-e tűnni a vásárláskor, és nem mutatjuk ki az érzéseinket, úgy vesszük meg a 60.000 Ft-os cipellőt mintha mindennapos esemény lenne az életünkben, de akkor kimaradunk a jóból. Kimaradunk a vásárlással járó élményből. Én úgy gondolom, hogy inkább nézzenek hülyének, azért mert tapsikolok a boldogságtól és gyakorlatilag legyet lehetne velem fogatni annyira boldog vagyok, és ezt ki is merem mutatni, minthogy azt az attitűdöt válasszam amely mind ezeket az érzéseket visszataszítja, elnyomja és üressé teszi a vásárlást.

Valahol, az attitűdünkkel fejezzük ki azt, hogy kik vagyunk, milyen emberek vagyunk, hogy a különböző szituációkban hogyan reagálunk. Lehet, hogy néha az ember abban a pillanatban szánalmasnak érzi magát, de visszagondolva, miért is lenne szánalmas? Valamiért mégis csak azt az attitűdöt választotta. Csak nem tartjuk magunkat szánalmasnak. Csak nem gondoljuk azt, hogy rosszul viselkedünk?! Nyilvánvalóan azért választjuk azokat az attitűdöket, amelyeket választunk, mert azt tartjuk az adott szituációban a leghelyesebbnek.

Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk, hogy abban az adott helyzetben megtudjuk találni a legmegfelelőbb attitűdöt, hogy úgy viselkedjünk, ahogy jól esik és, hogy azt lehetőleg később ne bánjuk meg.  

A helyedben én nem venném meg…

Ki ne találkozott volna már a fenti mondattal? Az már más kérdés, hogy megfogadjuk-e a tanácsot. Annyi biztos, hogy életünkben rendkívül fontos szerepet játszanak referenciacsoportjaink.

Nap mint nap hatással vannak ránk családtagjaink, barátaink, hírességek, akikre felnézünk, illetve a temérdek reklám, melyekkel bombázva vagyunk. Feladatunk pedig nem más, mint hogy megtanuljuk kiszűrni a túlzó vagy releváns adatokat a minket ért információbombából.

Ez korántsem egyszerű feladat, valljuk be. Fogadjam meg a szomszéd néni jó tanácsát vagy vagy inkább a legújabb "trendműsorok" iránymutatását kövessem?

Nemrég nekiindultam megvásárolni egy parfümöt. Nem használtam még, szerettem volna újat is kipróbálni a jól bevált illatokon kívül. A drogéria parfüm részlegén dolgozó kolléga viszont ennyit tudott hozzáfűzni választásomhoz: "A helyedben én nem venném meg..." Bevallom őszintén, nem kicsit lepődtem meg. Eddig inkább a rábeszélést tapasztaltam, nem pedig a lebeszélést... Természetesen az eladó hölgy is csak azért árulta el nyíltan a véleményét, mert nem érdeke az eladás, hiszen nem tulajdonosa az üzletnek.

Miután legalább ötször elismételte a fenti mondatot, már nem is tetszett annyira az illat. Éreztem, hogy "túl citromos", "émelyítően virágos"... Így hát úgy döntöttem, hogy mégsem vásárolom meg.

Mivel több üzletben volt még dolgom, gyorsan tovább is álltam. Azonban nem hagyott nyugodni a téma: hogy lehet h egy hete még odavoltam az illatáért most pedig lemondok róla? Eközben pedig folyamatosan a drogériából kapott kis mintát szagolgattam: "nagyon jó illata van"; "nem mégsem tetszik...".

A végén azt mondtam: "Miért hallgatok én az eladó lányra, ha egyszer nekem tetszik az illat??" Rájöttem, hogy egyszerűen nem azonos az ízlésünk. Így hát visszafordultam és mégis megvásároltam a parfümöt. Azóta is egyik kedvenc illatom.

Belegondolni is rossz, hogy hányszor tántorítanak el minket elhatározásainktól. Referenciacsoportjaink tehát nem mindig jó hatással vannak ránk. Én például nem egyszer bántam már meg, hogy megfogadtam egy-két kéretlen tanácsot. Mindezt csak azért, mert abban a helyzetben esetleg nem merjük felvállalni saját véleményünket. Pláne meg, ha ezzel teljesen egyedül vagyunk.

Mindenképp fontos tehát, hogy képesek legyünk legyünk kiválogatni a számunkra valóban fontos információkat, példaképeket, hiszen ezek segítségével alakíthatjuk ki saját személyiségünket, stílusunkat.

Venni vagy nem venni?

Nehéz kérdés, valljuk be. Fogyasztóorientált társadalmunkban pedig pláne nincs könnyű dolgunk, ahol nagy önuralomra van szükségünk, hogy képesek legyünk nem venni.

Mint tudjuk, a vásárlási döntési folyamat gépezete az igény, szükséglet felismerésével lép működésbe. Megfigyelhetjük azonban, hogy manapság az esetek nagy részében már nem valós igény keletkezik. E jelenségnek köszönhetően pedig felütötte fejét mai társadalmunk legnagyobb járványa: a vásárlási függőség.

Ha mindenki magába néz egy kicsit, úgy gondolom, nincs olyan fogyasztó, aki ne vásárolt volna valaha olyan dolgot, amire egyáltalán nem is volt szüksége. Természetesen nem mindegy ez hányszor fordul velünk elő. Ha nem túl gyakran, akkor van esély a gyógyulásra…

Azt hiszem, mondhatjuk, hogy elég sok áldozatot szedett már e kór, mely virágzását részben a technika fejlődésének is köszönheti. Gondoljunk csak bele, régen hogyan vásároltunk: ha szükségünk volt valamire, akkor kénytelenek voltunk szépen felöltözni és elmenni a termékért. A mai világban már nem kell ekkora áldozatot hoznunk: vásárolhatunk otthonról, út közben, bárhol, bármikor. A lényeg, hogy vásároljunk. A mai fejlett kütyük ezt teljes mértékben elősegítik: az okostelefonoknak, táblagépeknek hála magunkkal vihetjük a „boltot” még nyaralni is.

Ezt kihasználva gombamód szaporodnak a különféle „kuponos” oldalak. Ezekre ugye jellemző, hogy kedvezményedet felhasználhatod még akár több hónap múlva is, hiszen a lényeg, hogy vedd meg most. Mint tudjuk, itt rendkívül jó áron juthatunk különféle hasznos termékekhez, szolgáltatásokhoz, emellett azonban nagymértékben hozzásegítenek minket ahhoz, hogy könnyen olyan „fontos” dolgot akarjunk a magunkénak tudni, ami egyébként még véletlen sem jutna eszünkbe.

Be kell valljam, én nem egyszer jártam már így. Aztán csak azt vettem észre, hogy alig telik el hét, amikor ne vennék minimum 3-4 kupont. Vásároltam anélkül, hogy feltettem volna a nagy kérdést: valóban szükségem van rá? Aztán már követni sem tudtam, hogy milyen kuponokat szereztem be.  Azt hiszem ez vezethetett ahhoz, hogy egy másfél évvel ezelőtti kihagyhatatlan ajánlatnak gondolt svéd masszázsról teljes mértékben megfeledkeztem: egy hete döbbentem rá, hogy az ajándéknak szánt kupon felhasználatlan maradt. Természetesen nekem köszönhetően, hiszen át sem adtam.

Aztán még rábukkantam 2 lejárt társára is…

Úgy érzem, én vagyok a tökéletes vásárló: fizetek és még a terméket sem viszem el. Hát kívánhatnának jobbat?