Egy kis segítség a megértéshez:
Kérdésem az, hogy a különböző társadalmi osztályoknak
életstílusai összeegyeztethetőek-e? Mennyire reális, hogy a történet úgy
végződjön, ahogyan azt a videó mutatja? Lássuk be, hogy minimális az esélye.
Hogyan tudhatja egy autószerelő,
hogy hogyan kell viselkedni egy előkelő étteremben? És mennyire valószínű, hogy
az előkelő lány gondtalanul ugrálgat a hídon és az autószerelő karjaiba veti
magát?
A szerelem ugyan sok akadályt
legyőz, de mindent szerintem nem tud. Válasszunk a „könnyebb” szituációt.
Hogyan teljesülhet be egy olyan szerelem, amelyben a férfi sokkal módosabb,
mint a nő, szabadidejével bátran gazdálkodhat, a hét 2 napján dolgozik csupán
és év végén elmenekül 2 hónapra kikapcsolódni egy egzotikus országba, míg a
lánynak heti 6 órában kell dolgoznia két műszakban. Hogyan lehetséges ezt
összeegyeztetni? Az elején lehet próbálkozni, de egy idő után a történet
megbukik.
Hogyan beszélgethet két ember,
akik a ranglétra két végletén állnak? Az egyik arról panaszkodik, hogy nem elég
az évi 20 nap szabadság, amíg a másik arról, hogy szerinte a 20 nap is sok a
dolgozóinak, hiszen ezek kifizetett, elvesztegetett napok a cég számára. A
beszélgetésnek csúnya vége lehet.
Sokan vágyakozhatnak mások életstílusa után, státusza után pedig néha az
ember rájön, hogy tökéletesen felesleges.
Annál szomorúbb nincsen, mint azt látni, hogy valakinek álmodni való élete van,
mégsem tudja, hogyan kell annak minden egyes percét kiélvezni, mivel állandóan
csak a rosszat látja az életében pedig csupa-csupa jóval van körülvéve.
- Mit ér egy síelés, ha az ember nem tud a tájban gyönyörködni?
- Mit ér egy kert, hogyha úgy gondoljuk csak a baj van vele?
- Mit ér egy hatalmas autó, hogyha már egy másikra vágyunk?
- Mit ér a sok pénz, hogy ha nem tudjuk kiélvezni a vásárlás élményét?
- Milyen lehet annak aki még sosem vágyakozott semmi után, aki mindent megkaphat? Valóban jó érzés lehet?
Szerintem teljesen mindegy, hogy
az ember melyik társadalmi rétegbe tartozik, hogyha úgy gondoljuk, hogy
elégedettek vagyunk az életünkkel, hogyha a napjainkba vannak nagyon boldog
pillanatok is…
"Hogyan tudhatja egy autószerelő, hogy hogyan kell viselkedni egy előkelő étteremben? És mennyire valószínű, hogy az előkelő lány gondtalanul ugrálgat a hídon és az autószerelő karjaiba veti magát?" - ez azért üt... már elnézést. A videót megnéztem, nagyon édes, és lehet, hogy egy idealista, romantikus és teljesen szürreális gondolkodó teremtménye, de igenis, miért ne?? Tény, hogy a nők ösztönösen jó "alapanyagot" keresnek leendő gyermekeik apjának, ehhez pedig nem elég a jól összerakott férfi test, alapvetően fontos az anyagi biztonság is, mert igen, tudnunk kell, hogy míg mi kiszolgáltatottan szülünk - felnevelünk egy-két gyereket, lesz-e biztonság, nagy B betűvel, aki haza hozza a szükséges pénzeket. Tény, hogy egy drága autóval megjelenő férfi máris vonzóbb a nőknek, mint az, aki a metróról száll le, tény, hogy kutatásokkal támasztották alá, hányból hány nő választotta azt a pasit, aki először drága autóval érkezett, majd ugyanazt a férfit két nap múlva csórón... DE. Nincs jogunk általánosságban ítélkezni, sem feltételezni egy autószerelőről, hogy milyen intellektussal és viselkedési kultúrával rendelkezik. Az alapvető ítélkezés sértő és pusztító, persze, ez egy másik téma, és azt is értem, mit akartál mondani, és lényegében talán egyet is értek. De talán ideje lenni elhagyni a társadalmi státusz és rangsor szerinti elsődleges véleményalkotásokat és kategorizálásokat, mert - csak, hogy gondoljak a több diplomás politikusokra vagy multik vezérigazgatóira, és egy egyszerű lelkű és szívű paraszt fiúra egy faluból... azt hiszem nem gondolkodnék sokáig, hogy ledobjam-e a tűsarkút a lábamról...
VálaszTörlés"Hogyan tudhatja egy autószerelő, hogy hogyan kell viselkedni egy előkelő étteremben? És mennyire valószínű, hogy az előkelő lány gondtalanul ugrálgat a hídon és az autószerelő karjaiba veti magát?" - ez nagyok sok mindentől függ.. Az élet igenis azt mutatja, hogy ennek a valószínűsége igen kicsi, és nem feltétlenül a pénzbeli különbség a legnagyobb gát (egy idő után az is gondot tud jelenteni). Például feltételezzük, hogy egy előkelő lány rendelkezik minimum egy felsőfokú végzettséggel, könyveket olvas, sokat tud a világban zajló eseményekről. Ez nem feltétlenül igaz egy egyszerű autószerelőre. Lehet itt ujjal mutogatni, hogy ez mennyire sértő kijelentés (kicsit álszentnek tartom), de azok az emberek, akik szegényebb családból származnak vagy követhetik a szülők példáját és megmaradnak egy szakma elvégzésénél (ami jelezném kicsit sem szégyen), vagy vért izzadva igenis elvégeznek egy felsőfokú iskolát(létezik rá lehetőség). Mennyire lehet közös témája egy ilyen különböző párnak? Persze a kémia egy ideig életben tud tartani egy kapcsolatot, de meddig? Hatalmas marhaságnak gondolom azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ugyanakkor, mint minden sztereotípiára erre is vonatkozik, hogy vannak kivételek.. csak kevés.
VálaszTörlésA viselkedés általában családból hozott tudás, amit viszont könnyen meg lehet tanulni. Honnan is tudná, hogy kell viselkedni adott szituációban, ha sosem volt benne része?
Mért kell társadalmi rétegbe tartoznom, mért kell bármilyen paraméterem alapján közösséget vállalnom kéretlenül is csoportokkal mások szemében, mért kell a viselkedésem alapján a csoportot is megítélni? Felejtsük már el ezeket a berögzött előítéleteket, kényszeres általánosításokat. Mindenki az, aki, és ez így van jól. Csak az a baj, hogy a többségünknek fogalma sincs arról, hogy kik is vagyunk valójában, ezért mindent megteszünk azért, hogy olyanok legyünk, amilyennek kigondoljuk, hogy kellene lennünk, s nem hagyjuk befolyásolni magunkat a puszta tényektől, hogy kik is vagyunk.
VálaszTörlés