2013. április 30., kedd

Nincs kedved kimozdulni? Vásárolj online!



Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még csak el sem kell hagynunk kényelmes otthonunkat ahhoz, hogy vásárolhassunk. Akár már a metrón töltött unalmas perceinket is felhasználhatjuk egy-egy hőn áhított darab beszerzésére.


Jó ez nekünk?  Ki tudja.

Én például kifejezetten jó dolognak tartom. Ha konkrétan tudom, hogy mit szeretnék vásárolni, jobban szeretek az interneten tájékozódni, mint egy plázában boltról boltra mászkálni. Lényegesen kevesebb időm megy el vele, nem beszélve a hatalmas embertömegről, amit szintén megúszok. Otthon kényelembe helyezem magam, ezen kívül más dolgom sincs, csak h rábukkanjak a hőn áhított csecsebecsére.
De nem csak ez az amiért szeretem. Gondoljunk csak bele: hányszor fordul elő velünk, hogy míg úton vagyunk a  célbolt felé, le-le parkolgatunk néhány csábító kirakat előtt, aztán olyan dolgokat leszünk képesek megvásárolni, amiket egyébként eszünkbe sem jutna.
Állítólag erre megoldás a bevásárló lista készítése. Hát elmondanám, hogy nekem nem vált be. Hiába van listám, sajnos egyáltalán nem funkcionál szemellenzőként. Online vásárlásnál szerencsére ez a probléma nem áll fent: csak arra a termékre fókuszálok, amit éppen keresek. Aztán lehet, hogy közben véletlen találok olyasmit is, amit éppen nem terveztem vásárolni, de úgy gondolom, hogy lényegesen kisebb az impulzusvásárlások esélye.

 Sőt, akár már az élelmiszerboltba mászkálást is elfelejthetjük: végre megkímélhetjük magunkat a „meló után már fáradt vagyok, nem akarok boltba menni” szenvedéstől. A legnagyobb élelmiszer áruházak eljutottak odáig, hogy létrehozzák online vásárlási felületüket. Csupán annyi a dolgunk, hogy kiválasztjuk az óhajtott dolgokat és már szállítják is nekünk. Nem is kívánhatnánk ennél jobbat :)

A napokban tesztelésre kerültek a legnagyobbak, itt meg is leshetitek az eredményeket:
http://divany.hu/shopaholic/2013/04/28/hust_es_zsomlet_rendeltunk_a_netrol/

2013. április 23., kedd

Tanuljunk meg viselkedni

Biztos láttátok a Pretty Womant… szerintem az a film nagyon jól bemutatja, hogy mekkora ereje van az attitűdnek. Mennyit számít az emberek megítélésében a viselkedésünk, a hozzáállásunk a dolgokhoz. 

Mindjárt máshogy viselkednek velünk az emberek. De az attitűdünket mi választjuk meg… való igaz, hogy a hangulatunk, a mellettünk álló személy vagy a környezetünk erősen befolyásolja, de mégis csak a kezünkben van a döntés. 

Eldönthetjük, hogy „snoboknak2 akarunk-e tűnni a vásárláskor, és nem mutatjuk ki az érzéseinket, úgy vesszük meg a 60.000 Ft-os cipellőt mintha mindennapos esemény lenne az életünkben, de akkor kimaradunk a jóból. Kimaradunk a vásárlással járó élményből. Én úgy gondolom, hogy inkább nézzenek hülyének, azért mert tapsikolok a boldogságtól és gyakorlatilag legyet lehetne velem fogatni annyira boldog vagyok, és ezt ki is merem mutatni, minthogy azt az attitűdöt válasszam amely mind ezeket az érzéseket visszataszítja, elnyomja és üressé teszi a vásárlást.


Valahol, az attitűdünkkel fejezzük ki azt, hogy kik vagyunk, milyen emberek vagyunk, hogy a különböző szituációkban hogyan reagálunk. Lehet, hogy néha az ember abban a pillanatban szánalmasnak érzi magát, de visszagondolva, miért is lenne szánalmas? Valamiért mégis csak azt az attitűdöt választotta. Csak nem tartjuk magunkat szánalmasnak. Csak nem gondoljuk azt, hogy rosszul viselkedünk?! Nyilvánvalóan azért választjuk azokat az attitűdöket, amelyeket választunk, mert azt tartjuk az adott szituációban a leghelyesebbnek.

Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk, hogy abban az adott helyzetben megtudjuk találni a legmegfelelőbb attitűdöt, hogy úgy viselkedjünk, ahogy jól esik és, hogy azt lehetőleg később ne bánjuk meg.  

Az attitűdről röviden


"Az egyén környezetében lévő személlyel, tárggyal, vagy elvont fogalommal kapcsolatos beállítódás."

"Az attitűd tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, mely irányító vagy dinamikus- késztető, mozgósító hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon tárgyak és helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik."

Ezt a sok-sok érthetetlen okosságot, ha lefordítom, nem más jön ki belőle, mint a viselkedés.  

Magyarul én úgy értelmezem az attitűdöt, hogy az a viselkedés, ahogyan mi reagálunk a ránk ért hatásokra, ahogyan válaszolunk a velünk kommunikáló emberekre, a minket ért érzelmekre továbbá, ahogyan viselkedünk bizonyos szituációkban. 

Az attitűdök alakítják annak módját, ahogyan az egyén értelmezi és reagál környezetére. Befolyásolják a környezetünkből történő információ felvételt, céljaink értelmezését.

Az attitűdök  tanultak és viszonylag állandóak, változnak, de nem túl gyorsan, nehezen változtathatók. Értékelést és érzelmet is kifejezhetnek.

Az attitűdnek vannak komponensei:

      - Az ismerethez kötött komponenseket Kognitívnak nevezzük: meggyőződésekre vonatkozik. Affektív (érzelmekhez kötött) komponens: pozitív vagy negatív érzések.

     - A cselekvéshez kötött komponenseket pedig Konatívnak nevezzük: válasz az érzelmi és kognitív vélekedésre - az attitűd cselekvésbeli következményei.

Az attitűdök folyamatosan változnak, megválaszthatjuk, hogy mikor milyen attitűdünk van. Véleményem szerint nagyban függ a hangulatunktól és a minket körülvevő környezettől is.



Források: : 










2013. április 12., péntek

Hogyan motiváljunk?

Nem könnyű feladat az embereket megfelelően motiválni. Mindenki más, eltérő érdeklődéssel, különböző célokkal, más személyiséggel így hát nem gondolom, hogy volna egy jól bevált Jolly Joker séma melyet mindenkinél alkalmazhatnánk ugyan olyan eredménnyel. Mégis csodákra képes.


Vegyünk csak egy egyszerű példát;

Egy kislány, legyen Julika, nagyon régóta vágyik egy telefonra, mégis anyukája úgy véli, hogy mivel iskolai teljesítménye nem megfelelő, ezért nem kaphatja meg a telefont. A kitétel a következő: „Kislányom, legyen 4,5-s átlagot és azonnal megvesszük a telefont.” Ez a mondat hihetetlen erővel bír. Sokféle kimenetele lehet, nyilván a vágy nagyságától is függ, hogy Julika mennyire vágyik az adott telefonra, megéri-e a neki a fáradozás, hogy órán figyeljen ahelyett, hogy jól mulatozna továbbra is a hátsó sorban a pajtásaival.

Fontosnak tartom, hogy az ember legyen következetes a motiválásnál (meg amúgy is mindig…); tehát, amennyiben én azt ígértem a lányomnak, hogy ha sikerül teljesítenie az elvárásomat, akkor megkapja álmai telefonját, akkor igenis vegyem meg a telefont, hogyha a lányom megtette, amit elvártam tőle. Amennyiben nem teszem meg, akkor véleményem szerint elveszítem a hitelességemet, és lehetséges, hogy ez a módszer soha többé nem fog működni a lányommal, hiszen egyszer már becsaptam… Szerintem nagyon sokan itt követnek el hibát, attól, hogy a gyerek kicsi attól még nem hülye, sőt… Fontos, hogy csak olyan dolgot ígérjünk meg, amit teljesíteni tudunk így elkerülhetjük a csalódáskeltést a motivált személyben.

Előfordulhat az a fantasztikus kimenetel, hogy miután a gyermek megkapta a jutalmát, utána nem lesz szükség újabb motivációs eszközre, hiszen a cél elérése közben, Julika rájött arra, hogy igazából nem is volt olyan borzasztó a célig vezető út. De természetesen, ha egy rafinált gyerekről van szó, akkor ezt minden egyes bizonyítványosztás előtt meg fogja ismételni, így kiharcolva magának újabb és újabb kincseket.

Még egy fontos dolog így a végére… szerintem nem mindegy, hogy a jutalmat a motivált személy, milyen formában kapja meg; nem mindegy, hogy a telefont csak „odavágom hozzá” vagy pedig együtt elmegyünk megvenni, közben ő elmesélheti élményeit, hogy hogyan jutott el idáig, hogy megérte-e az esetleges szenvedés és remélhetőleg mindeközben ő is érezni fogja, hogy ez egy jól megérdemelt jutalom, gyakorlatilag a munkájának a gyümölcse melyért ő maga küzdött meg.

Mi is motivál minket?


A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal.

A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.

Az üzleti életben manapság leginkább elterjedt felfogás, miszerint a jutalmazás és a büntetés jó motiváció, a 2.0 verzió-ja csupán a motivációnak.
Daniel Pink Motiváció 3.0 (2009) című könyvében hét okát sorolja fel annak, hogy jutalmazás és a büntetés sokszor nem válik be, különösen a nagyobb hozzáadott értéket teremtő, kreativitást igénylő munkakörökben.
A szerző szerint a tudásmunkások belső motivációjának (3.0) három alkotóeleme van:

  1. önállóság – a vágy, hogy kezünkbe vegyük a saját sorsunk irányítását”, tehát minél nagyobb fokú szabadságunk legyen annak meghatározásában, hogy milyen feladaton, mikor, hogyan és kivel dolgozunk
  2. szakmai igényesség – a belső késztetés, hogy valami számunkra fontos dologban egyre jobbak legyünk, annak mesterévé váljunk”, melyhez elengedhetetlen, hogy képességeinket korlátlanul fejleszthetőnek gondoljuk és meglegyen bennünk a hajlandóság a komoly erőfeszítésre és az elszánt gyakorlásra; és
  3. céltudatosság – a vágy, hogy amit csinálunk, azt valami nagyobb dolog szolgálatában tegyük”, mivel láthatóan a profitmaximalizálás „bár igen erőteljes motiváció” (…) „nem ad elegendő lendületet sem a szervezeteknek, sem az egyéneknek."

A munkahelyi teljesítmény javítására ajánlott 3.0-ás módszerek közül néhányat kiemeltem:
  • Próbáljuk ki a 20%-nyi időt, de csak fokozatosan – vannak vállalatok, pl.: a 3M, ahol a munkaidő egyötödét, azaz heti egy napot a munkatársak azzal a feladattal foglalkoznak, amit maguknak választanak.
  • „Most, hogy” típusú jutalmazás – nem előre kitűzött bónuszokkal operálni, hanem utólag jutalmazni a kiemelkedő teljesítményt.
  • Önállóságaudit – 4 kérdéses anonim felmérés készítése a munkatársak között, 1-10-ig értékeltetve a munkatársakkal, hogy mennyire éreznek önállóságot a feladatok kiválasztása, munka- és időbeosztás, munkacsoportok-munkatársak összetételének befolyásolása, valamint a feladatok elvégzésének módja tekintetében. Az eredmény tudatában változtathatunk.
  • A következő céges buli legyen egy FedEx nap – egy teljes napon az alkalmazottak azon dolgozhatnak, amin akarnak, és akivel akarnak. Mint a címben említett csomagküldő cégnek, másnap reggelre szállítani kell az eredményt: új ötletet, termékjavaslatot, feljavított belső folyamatot, akármit.

Nagyon fontos még a külső és belső méltányosság. Ez azt jelenti, hogy a hasonló cégek fizetési szintjeit is figyelembe vesszük, valamint azt, hogy cégen belül az összemérhető feladatokat ellátó hasonló tapasztalatú munkatársak fizetése is egy szinten van. Természetesen nem azt érti ezalatt, hogy mindenkinek ugyanennyit kell fizetni, az eltérő munkakörök, felelősség és tapasztalatok indokolják a különbségeket.

A motiváció alapfogalmai

A motiváció alapfogalmai közül a szükséglet fogalmának értelmezésére térnék ki.
Nagyon erős belső késztetéssel járnak a biológiai motívumok, mint például az éhség, szomjúság stb. A motivált viselkedés ebben az esetben valamilyen szükségletből fakad. A szükséglet olyan hiány a szervezetben (pl. oxigénhiány, tápanyaghiány, folyadékhiány stb.), amely tartós fennállás esetén az egészséget vagy súlyosabb fokon az életet fenyegeti.
A szükséglet pszichológiai megfelelője a drive, amely angol szó és jelentése űzni, hajtani, ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükséges hajtóerőt adja.

Maslow motivációs piramisa
Elengedhetetlen Abraham Maslow motivációs rendszeréről beszélni miszerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze.



A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti. A Maslow által elképzelt hierarchia azonban nem minden esetben érvényesül, például ez a rendszere a motivációknak nem magyarázza meg az éhező tudósok, vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek.

Források: 


2013. április 5., péntek

Tanulj, tanulj, tanulj...


Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Be kell látnunk, hogy bőven van igazságtartalma a fenti mondatnak. Akár szeretnénk, akár nem, semmiképp nem ússzuk meg tanulás nélkül. Erre szerintem elég hamar rájön mindenki.
Édesanyám mesélte, hogy az első iskolában töltött napom végén gyorsan meg is érdeklődtem, hogy hány éves korig kötelező tanulni. Aztán kijelentettem, hogy én nem vagyok hajlandó egy nappal se tovább. Természetesen ezt azóta már jócskán túlteljesítettem. Beláttam én is, hogy nagyon is szükségünk van rá. Persze ma már a kötelezően elsajátítandó dolgokhoz találok még magamnak tanulnivalót, csak  hogy semmiképp ne unatkozzak :) Szóval ennyit arról, hogy tizenx évesen befejezem a dolgot... :)
Tanulunk onnantól kezdve, hogy megszületünk: el kell sajátítanunk a járást, beszédet, később a többi emberhez való viszonyulást és még sorolhatnám. Nem telik el nap, hogy ne tanulnánk valami újat. Ma már ezt egy rendkívül jó dolognak tartom, nem úgy mint 7 évesen :)
De igazából nem is kell túlbonyolítanunk a dolgot, ha a tanulásra gondolunk. Én például minden reggel megtanulom, hogy korábban kellene felkelnem, mert egyszerűen képtelen vagyok időre elkészülni. Vagyis igazság szeint nem tanulom meg elég jól, mivel minden reggel elkövetem azt a hibát, hogy “csak 5 percet pihenek még”. De ezt sajnos  kb 5x egymás után. Igazából nem is értem miért csinálom: úgysem úszom meg a felkelést :) Igazán választhatnám a nyugodt elkészülést, ehelyett minden egyes reggel szaladva indulok dolgozni.
Remélem egyszer végre az időben készülést/érkezést is sikerül elsajátítanom. De addig is örülök a sikeremnek, hogy megtanultam blogot vezetni. Valamennyire :)


Tanulás


Mi is a tanulás?

  • A környezet változásainak a nyomon követése, tudatosítás.
  • A folyton változó környezethez való alkalmazkodás képessége.
  • Folyamatos, egy életen át tartó folyamat.
  • Tudás, és új ismeretek megszerzése.
  • Új készségek kialakítása illetve a már meglévők finomítása, továbbfejlesztése.
  • Hozzáállás változás.
  • Viselkedésbeli változás.
  • Hozzájárulás ahhoz, hogy a tanuló személy képes legyen változtatni régi, beidegződött hozzáállásán, felfogásán, vagy szokásain.
  • A tanuló személy önmagának és a világnak a megismerési folyamata.
  • Tudatosulás.
  • Maga az „élet”.

Mindenki ismeri valahogyan a tanulást, mindenki tud róla valamit. A szülő tudja, hogy valamikor neki is ez volt a feladata az iskolában, s most a gyermeke is ezt a feladatot végzi. Az egyéves kisgyerek édesanyja (de az édesapja is) tudja, hogy a kicsi nemsokára megtanulja az anyanyelvét. Amikor a nemrég megvásárolt kerékpáron a gyermek az első bizonytalan próbálkozásokat produkálja, akkor szülei büszkék rá: tanul a gyerek. Tanulunk mászni, tanulunk járni, tanuljuk a labdát elkapni, megtanuljuk leírni az „a” betűt, megtanuljuk, hogy mi Japán fővárosa, megtanulunk megoldani másodfokú egyenleteket, s megtanuljuk pedagógia szakon, hogy mi az a tanulás. Ha életünkben úgy adódik, hogy váltanunk kell, új pályára kell állnunk, akkor továbbképzésre járunk, s újból tanulunk, ahogyan annak idején gyerekként az iskolapadban. De tanulunk idegen nyelveket, mert a munkánkban szükségünk van rá, és tanulunk horgászni, mert a barátunk rábeszélt.
Az életünk egyik természetes, rendkívül gyakori tevékenysége a tanulás. Mégis, mi az a tanulás? A tudomány egyik nehéz feladata azoknak a fogalmaknak a szabatos meghatározása, amelyeknek a hétköznapokban is van megfelelőjük, amelyeket minden ember ismer, s amelyekkel kapcsolatban mindenkinek számos tapasztalata van. Ilyen a tanulás is. Ha megkérdezünk pedagógiával és pszichológiával nem foglalkozó embereket, hogy mi a tanulás, az első meglepődés után általában olyan válaszokat kapunk, amelyek inkább a tanulás tárgyáról mondanak valamit. Tanulás az, amikor elsajátítjuk a leckét.Tanulás az, amikor az elején még nem tudunk elvégezni valamilyen feladatot, aztán a tanulás végeztével már képesek leszünk rá.

Lifelong Learning - Tanulás az élet minden szakaszában (LLL). Egy fogalom, amely a tanuláshoz kapcsolódik és irányt ad annak. Legyen szó gyermekről vagy felnőttről, az élethosszig tartó tanulás életünk része lesz. Mindnyájan részt veszünk valamilyen tanulási folyamatban a kérdés csupán az, hogy mi motivál arra, hogy tanuljunk. Az Európai Uniós meghatározás szerint a tanulás vertikális dimenzióját meghatározó elem.
Lifewide Learning - Az élet teljes körére kiterjedő tanulás (LWL). A tanulás vertikális dimenzióját megtestesítő (LLL) szakasz mellett a LWL a tanulás horizontális dimenziójú kiterjesztése. Ez az élet teljes szélességét átfogó, az élet egészére kiterjedő tanulásként értelmezhető.

Források:
http://www.hosnok.hu/eletmod/tanulas-elmelet/
http://lenarda.hu/files/Nahalka-I-A-tanulasrol.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_tanul%C3%A1s_sz%C3%ADnterei