Mi is motivál minket?

A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal.

A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.

Az üzleti életben manapság leginkább elterjedt felfogás, miszerint a jutalmazás és a büntetés jó motiváció, a 2.0 verzió-ja csupán a motivációnak.

Daniel Pink Motiváció 3.0 (2009) című könyvében hét okát sorolja fel annak, hogy jutalmazás és a büntetés sokszor nem válik be, különösen a nagyobb hozzáadott értéket teremtő, kreativitást igénylő munkakörökben.

A szerző szerint a tudásmunkások belső motivációjának (3.0) három alkotóeleme van:

1. önállóság – a vágy, hogy kezünkbe vegyük a saját sorsunk irányítását”, tehát minél nagyobb fokú szabadságunk legyen annak meghatározásában, hogy milyen feladaton, mikor, hogyan és kivel dolgozunk
2. szakmai igényesség – a belső késztetés, hogy valami számunkra fontos dologban egyre jobbak legyünk, annak mesterévé váljunk”, melyhez elengedhetetlen, hogy képességeinket korlátlanul fejleszthetőnek gondoljuk és meglegyen bennünk a hajlandóság a komoly erőfeszítésre és az elszánt gyakorlásra; és
3. céltudatosság – a vágy, hogy amit csinálunk, azt valami nagyobb dolog szolgálatában tegyük”, mivel láthatóan a profitmaximalizálás „bár igen erőteljes motiváció” (…) „nem ad elegendő lendületet sem a szervezeteknek, sem az egyéneknek."

A munkahelyi teljesítmény javítására ajánlott 3.0-ás módszerek közül néhányat kiemeltem:

• Próbáljuk ki a 20%-nyi időt, de csak fokozatosan – vannak vállalatok, pl.: a 3M, ahol a munkaidő egyötödét, azaz heti egy napot a munkatársak azzal a feladattal foglalkoznak, amit maguknak választanak.
• „Most, hogy” típusú jutalmazás – nem előre kitűzött bónuszokkal operálni, hanem utólag jutalmazni a kiemelkedő teljesítményt.
• Önállóságaudit – 4 kérdéses anonim felmérés készítése a munkatársak között, 1-10-ig értékeltetve a munkatársakkal, hogy mennyire éreznek önállóságot a feladatok kiválasztása, munka- és időbeosztás, munkacsoportok-munkatársak összetételének befolyásolása, valamint a feladatok elvégzésének módja tekintetében. Az eredmény tudatában változtathatunk.
• A következő céges buli legyen egy FedEx nap – egy teljes napon az alkalmazottak azon dolgozhatnak, amin akarnak, és akivel akarnak. Mint a címben említett csomagküldő cégnek, másnap reggelre szállítani kell az eredményt: új ötletet, termékjavaslatot, feljavított belső folyamatot, akármit.

Nagyon fontos még a külső és belső méltányosság. Ez azt jelenti, hogy a hasonló cégek fizetési szintjeit is figyelembe vesszük, valamint azt, hogy cégen belül az összemérhető feladatokat ellátó hasonló tapasztalatú munkatársak fizetése is egy szinten van. Természetesen nem azt érti ezalatt, hogy mindenkinek ugyanennyit kell fizetni, az eltérő munkakörök, felelősség és tapasztalatok indokolják a különbségeket.

A motiváció alapfogalmai

A motiváció alapfogalmai közül a szükséglet fogalmának értelmezésére térnék ki.

Nagyon erős belső késztetéssel járnak a biológiai motívumok, mint például az éhség, szomjúság stb. A motivált viselkedés ebben az esetben valamilyen szükségletből fakad. A szükséglet olyan hiány a szervezetben (pl. oxigénhiány, tápanyaghiány, folyadékhiány stb.), amely tartós fennállás esetén az egészséget vagy súlyosabb fokon az életet fenyegeti.

A szükséglet pszichológiai megfelelője a drive, amely angol szó és jelentése űzni, hajtani, ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükséges hajtóerőt adja.

Maslow motivációs piramisa

Elengedhetetlen Abraham Maslow motivációs rendszeréről beszélni miszerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze.

A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti. A Maslow által elképzelt hierarchia azonban nem minden esetben érvényesül, például ez a rendszere a motivációknak nem magyarázza meg az éhező tudósok, vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek.

Források: 

http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html

http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/a_motivci_fogalma.html

http://tudatosvezetes.blogspot.hu/2010/12/motivacio-30.html

Tanulj, tanulj, tanulj...

Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Be kell látnunk, hogy bőven van igazságtartalma a fenti mondatnak. Akár szeretnénk, akár nem, semmiképp nem ússzuk meg tanulás nélkül. Erre szerintem elég hamar rájön mindenki.
Édesanyám mesélte, hogy az első iskolában töltött napom végén gyorsan meg is érdeklődtem, hogy hány éves korig kötelező tanulni. Aztán kijelentettem, hogy én nem vagyok hajlandó egy nappal se tovább. Természetesen ezt azóta már jócskán túlteljesítettem. Beláttam én is, hogy nagyon is szükségünk van rá. Persze ma már a kötelezően elsajátítandó dolgokhoz találok még magamnak tanulnivalót, csak  hogy semmiképp ne unatkozzak :) Szóval ennyit arról, hogy tizenx évesen befejezem a dolgot... :)

Tanulunk onnantól kezdve, hogy megszületünk: el kell sajátítanunk a járást, beszédet, később a többi emberhez való viszonyulást és még sorolhatnám. Nem telik el nap, hogy ne tanulnánk valami újat. Ma már ezt egy rendkívül jó dolognak tartom, nem úgy mint 7 évesen :)
De igazából nem is kell túlbonyolítanunk a dolgot, ha a tanulásra gondolunk. Én például minden reggel megtanulom, hogy korábban kellene felkelnem, mert egyszerűen képtelen vagyok időre elkészülni. Vagyis igazság szeint nem tanulom meg elég jól, mivel minden reggel elkövetem azt a hibát, hogy “csak 5 percet pihenek még”. De ezt sajnos  kb 5x egymás után. Igazából nem is értem miért csinálom: úgysem úszom meg a felkelést :) Igazán választhatnám a nyugodt elkészülést, ehelyett minden egyes reggel szaladva indulok dolgozni.
Remélem egyszer végre az időben készülést/érkezést is sikerül elsajátítanom. De addig is örülök a sikeremnek, hogy megtanultam blogot vezetni. Valamennyire :)

Tanulás

Mi is a tanulás?

• A környezet változásainak a nyomon követése, tudatosítás.
• A folyton változó környezethez való alkalmazkodás képessége.
• Folyamatos, egy életen át tartó folyamat.
• Tudás, és új ismeretek megszerzése.
• Új készségek kialakítása illetve a már meglévők finomítása, továbbfejlesztése.
• Hozzáállás változás.
• Viselkedésbeli változás.
• Hozzájárulás ahhoz, hogy a tanuló személy képes legyen változtatni régi, beidegződött hozzáállásán, felfogásán, vagy szokásain.
• A tanuló személy önmagának és a világnak a megismerési folyamata.
• Tudatosulás.
• Maga az „élet”.

Mindenki ismeri valahogyan a tanulást, mindenki tud róla valamit. A szülő tudja, hogy valamikor neki is ez volt a feladata az iskolában, s most a gyermeke is ezt a feladatot végzi. Az egyéves kisgyerek édesanyja (de az édesapja is) tudja, hogy a kicsi nemsokára megtanulja az anyanyelvét. Amikor a nemrég megvásárolt kerékpáron a gyermek az első bizonytalan próbálkozásokat produkálja, akkor szülei büszkék rá: tanul a gyerek. Tanulunk mászni, tanulunk járni, tanuljuk a labdát elkapni, megtanuljuk leírni az „a” betűt, megtanuljuk, hogy mi Japán fővárosa, megtanulunk megoldani másodfokú egyenleteket, s megtanuljuk pedagógia szakon, hogy mi az a tanulás. Ha életünkben úgy adódik, hogy váltanunk kell, új pályára kell állnunk, akkor továbbképzésre járunk, s újból tanulunk, ahogyan annak idején gyerekként az iskolapadban. De tanulunk idegen nyelveket, mert a munkánkban szükségünk van rá, és tanulunk horgászni, mert a barátunk rábeszélt.
Az életünk egyik természetes, rendkívül gyakori tevékenysége a tanulás. Mégis, mi az a tanulás? A tudomány egyik nehéz feladata azoknak a fogalmaknak a szabatos meghatározása, amelyeknek a hétköznapokban is van megfelelőjük, amelyeket minden ember ismer, s amelyekkel kapcsolatban mindenkinek számos tapasztalata van. Ilyen a tanulás is. Ha megkérdezünk pedagógiával és pszichológiával nem foglalkozó embereket, hogy mi a tanulás, az első meglepődés után általában olyan válaszokat kapunk, amelyek inkább a tanulás tárgyáról mondanak valamit. Tanulás az, amikor elsajátítjuk a leckét.Tanulás az, amikor az elején még nem tudunk elvégezni valamilyen feladatot, aztán a tanulás végeztével már képesek leszünk rá.

Lifelong Learning - Tanulás az élet minden szakaszában (LLL). Egy fogalom, amely a tanuláshoz kapcsolódik és irányt ad annak. Legyen szó gyermekről vagy felnőttről, az élethosszig tartó tanulás életünk része lesz. Mindnyájan részt veszünk valamilyen tanulási folyamatban a kérdés csupán az, hogy mi motivál arra, hogy tanuljunk. Az Európai Uniós meghatározás szerint a tanulás vertikális dimenzióját meghatározó elem.
Lifewide Learning - Az élet teljes körére kiterjedő tanulás (LWL). A tanulás vertikális dimenzióját megtestesítő (LLL) szakasz mellett a LWL a tanulás horizontális dimenziójú kiterjesztése. Ez az élet teljes szélességét átfogó, az élet egészére kiterjedő tanulásként értelmezhető.

Források:
http://www.hosnok.hu/eletmod/tanulas-elmelet/
http://lenarda.hu/files/Nahalka-I-A-tanulasrol.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_tanul%C3%A1s_sz%C3%ADnterei

A tudatos észlelésen túl

Hallás, látás, ízlelés, szaglás, tapintás, mint tudományosan elfogadott érzékelési formák. Kisiskolás tananyagként rögzítettük a tapasztalás ezen különböző formáit, és az általános gondolkodás ezen a ponton meg is állt, elutasítva a fizikai síkon racionalitását elvesztett, érzékszerveinken túli érzékelésünk lehetőségeit. Az iskolában is megtanult, de a hétköznapi életünkben is minden nap megtapasztalt fizikai érzékeléseinkkel kapcsolatban nem gondolom, hogy sok újat tudnék mondani, hiszen az mindannyiunk sajátja is. Sokkal inkább beszélnék nektek a mai tudatban sokak szerint túlmisztifikált spirituális észlelési formákról.

Azért írom, hogy „mai tudatban”, mert őseink idejében a szellemi világból nyert információk legalább olyan fontosak és hitelesek voltak, mint a gyakorlati élet tanításai. Gondolok itt a mindennapi útmutatáshoz létrejött és alkalmazott asztrológiára (amiből később kialakult a csillagászat és a matematika), a különböző jóslási technikákra (tarot, Ji King, cigánykártya), az ősi népgyógyászatra (gyógynövények, akupresszúrás pontok ismeretei), asszonyok ősi tudására (bábaság, dúlaság) és még sorolhatnám. De a példáknál maradva, nézzük meg, az asztrológiát és jóslást ma már nem értik, ezért félnek tőle és elutasítják (vagy rosszul használják), a gyógynövényeket és a különböző népgyógyászati eszközöket a gyógyszerlobbi és az egészségügyi intézmények évtizedek óta igyekeznek kiiktatni és eltüntetni, Geréb Ágnes és az otthonszülés történetét mindannyian ismerjük.

Ezek az ősi eszközök, módszerek mind-mind az öt érzékszerven túli (előtti?!?) észlelésen keresztül működnek, egy úgynevezett kollektív tudatból, valamint személyes tudattalanból nyerve az információkat, melyekben felmenőink joggal bízhattak, hiszen belső tapasztalási élményeken alapultak. Ez a belső tudás, megtapasztalás (észlelés?) válaszokat adott a kérdésekre, megoldást a problémákra, útmutatást az életre. A mai emberek zöme azonban kineveti a „tudatosan” élni vágyókat - és szabadon gondolkodókat – inkább sodródik a mátrix világában és hagyja magát befolyásolni és irányítani a média által… Itt kapcsolódik be a marketing szerepe azáltal, hogy mit közvetít, tanít, árul, mit fogadtat el, mit tart értéknek.

Ma már törvény szabályozza, de annak idején számtalan burkolt reklámot láthattuk a filmekben (üdítők, cigaretták, termékmárkák, stb.), melyek egyszerre hatottak a tudatos és tudattalan észlelésünkre. Régebben a filmkockák közé, a másodperc töredéke alatt bevetített reklámképek kizárólag a tudatalatti észlelésre hatottak (gondolok pl. arra a marketingfogásra, amikor egy bizonyos üdítőmárka mozifilmek közben bevillantotta termékeit olyan rövid időre, hogy a tudatos felfogás elmaradt, de a vágyat felkeltette, és így sokan szomjasak lettek).

Rengeteget tudnék írni a tudattalan hatalmáról, ám ez most nem célom, de mindenképp fontosnak tartottam megemlíteni, hogy talán a szemmel látható, bőrünkkel és szaglásunkkal érezhető, fülünkkel hallható tapasztalásokon túl léteznek egyéb érzékelési formák, melyek talán meghatározzák az előbb felsoroltakat is.

Percepció

Észlelést, érzékelést, lényegében ésszel, elmével való felfogást jelent. Voltaképpen az érzékszervi adatokra épülő kognitív tevékenység. Azon pszichológiai folyamatok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük, és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező észleléseket.

Az észlelésünket erősen befolyásolják az előzetes tapasztalataink, ismereteink, pillanatnyi hangulatunk, szükségleteink, érdeklődésünk, valamint az adott kultúra, amiben élünk, hiszen másképp „látjuk” ugyanazon dolgot különböző állapotunkban, stb. Az érzékelésben nagyon fontos szerepe van a tanulásnak is.

Különbséget kell tennünk az észlelés és érzékelés fogalmai között.

Amikor érzékelésről beszélünk, az érzékszerveinkben található receptorok segítségével történő ingerek felvételét, és annak ingerületté, azaz elektromos impulzussá alakítását értjük, magyarul látásra, hallásra, szaglásra, ízlelésre és tapintásra (bőrérzékelésre) gondolunk.

A külvilágból és saját testünkből érkező számtalan hatások közül nem vagyunk képesek mindent érzékelni. Nem érzékeljük például az ultrahangokat, melyek segítségével a denevérek kitűnően tájékozódnak a sötétben, vagy a fény esetében az ultraibolya sugarakat sem. Érzékelésünknek tehát megvannak a biológiai határai, ezek a küszöbök. Megkülönböztetünk alsó és felső abszolút ingerküszöböt, valamint különbségi küszöböt.

Az észlelés magasabb idegrendszeri folyamatokat feltételez, ugyanis e megismerési folyamat alatt az ingerület tudatosítását és annak integrálását jelenti. Az észlelésnek a tárgyak felismerése mellett fontos feladata az objektumok helyzetének meghatározása. A lokalizáció tehát a tárgyak helyzetének észlelését foglalja magába. Ez több tényezőből tevődik össze: a figura háttérből való elválasztása, a csoportosítása, a távolság, mélység és a mozgás észlelése.

Természetesen a felsoroltakon kívül léteznek egyéb észlelési „formák”, amelyek a fizikai világ korlátain túlmutatnak, ezeket a következő részben taglaljuk.

A spirituális gondolkodók és alternatív terápiák, gyógyítások ezeket az észleléseket használják és emelik a tudatos gondolkodás szintjére, illetve a különböző pszichoterápiás foglalkozások is elismerik és használják a tudattalan érzékeléseit, de a tudományos gondolkodás még mindig nem feltétlenül ad helyet ezeknek az észleléseknek.

Az emberek nem csak a gondolkodásukat, személyiségüket, viselkedésüket tekintve különböznek egymástól, hanem abban is, ahogyan észlelik a körülöttük lévő világot. Az érzékelés és észlelés, mint a megismerés alapja lényegesen befolyásolja gondolkodásunkat, viselkedésünket, személyiségünk alakulását.

A gyerekek néha sokba kerülnek...

Egy olyan témához értünk, amely nagyban befolyásolja a fogyasztói magatartást. A háztartás vezetés   van, akit szórakoztat, van, akit kevésbé és van, aki utálja, de egy családban elengedhetetlen.

Vannak családok ahol csak a nő feladata a háztartás, de van ahol mindenki kiveszi a részét belőle. Ahány család annyi szokás.  Egy háztartásba nagyon sokféle költség beletartozhat, de mi most vegyük csak az „érdekesebbeket”:

• Öltözködés: Az öltözködés nagyon költséges dolog, főleg, hogy ha a háztartásban több gyermek is van, esetleg azok tinédzser korúak és hatalmas befolyással vannak rájuk a referencia csoportjaik így úgy érzik, hogy csak akkor valakik, hogyha márkás és méregdrága ruhákban jelennek meg. Természetesen olyan családok is vannak, akik nem tehetik meg, hogy kedvenceik vágyait ily módon kielégítsék így hát a mostanában nagyon gyakori és népszerű secondhand üzletekben vásárolnak.

Mostanában hallottam róla, hogy gondolkodnak rajta, hogy ismét bevezetnék az iskolákba/ gimnáziumokba az iskolaköpenyt vagy az uniformot…

Bevallom, hogy imádtam az iskolaköpenyt és mindig is arra vágytam, hogy uniformban kelljen járnom, de nyilvánvalóan ez azért volt így, mert soha nem voltam rákötelezve. Nagyon elegáns dolognak tartom, hogyha uniformban kell járni és úgy gondolom, hogy erősíti a diákokban a hovatartozást, hogy melyik iskolába járnak, kikkel járnak együtt. Mindenesetre, kíváncsi lennék a „nagymenők”, divatguruk reakciójára, amikor kiderül, hogy mostantól ők is egyek lesznek a sok közül. J Vajon úgy éreznék, hogy ettől szegényebbek lesznek?

Én mindig is nagyon örültem annak, amikor az anyukám csinált nekem valamit karácsonyra, vagy csak úgy, mert éppen alkotó kedvében volt, akárhogy is nézett ki a végeredmény, én büszkén hordtam és mindig jó kedvem lett, amikor az rajtam volt, hiszem az Anyukám csinálta.

·      Technológia: Vannak, akik azt mondják, hogy manapság nem is az öltözködés a fontos, hanem az, hogy milyen telefonod van, milyen kiegészítőid vannak hozzá és milyen egyéb kütyüd van… Hát… erre őszintén csak azt tudom mondani, hogy felettébb elszomorít, ha valakit azért kellene nagyra tartanom, mert tele van pénzzel és megtudja, venni a legcsúcsabbnál legcsúcsabb telefont. De szívesen meghallgatnám, hogyha valaki úgy gondolja, hogy rosszul gondolom.

• Étkezés: Kiskoromban én úgy gondoltam, hogy nagyon menő dolog a büfében vásárolni bármit is, sokkal de sokkal jobban esett azt megenni mint az anyukám által csomagolt legfinomabb ételt, mert hát az a büféből van, ott találkozik az ember az iskola többi tagjával, és mindenki láthatja, hogy én… a büféből étkezem. Most, visszagondolva érdekesnek (és természetesen szánalmasnak) tartom az akkori gondolkodásomat, de bocsássatok meg kérlek, akkor még pici voltam.

Az, hogy ki milyen családban nőtt fel, szerintem sokban befolyásolja ezeket döntéseket. Kérdés az is, hogy ki mit tehet meg, ki mit tanít meg a gyerekeinek, mennyire van türelme elmagyarázni, hogy „nem kicsikém 14 évesen nem kell neked egy 150 ezer forintos telefon” és, hogy ettől függetlenül boldog lesz-e a gyerek… hát nagyon remélem, hogy igen.

Én úgy látom, hogy mostanában visszatérőben vannak a régi tradicionális szokások, a do-it-yourself trend, az számít értéknek, amit a saját kezünkkel csinálunk és nem az amit megveszünk.

Nem mondom, hogy költségkímélő megoldás, sőt időtakarékosnak sem időtakarékos, de mindenképp érdemes kipróbálni, hiszen addig is időt töltünk a családunkkal, a szeretteinkkel és büszkék lehetünk az alkotásunkra. 

Család és háztartás

Az alábbiakban törekszem bemutatni a család és háztartás fogalmának és jelentőségének néhány oldalról történő megközelítését.

A család fogalma és kialakulása: A „família” szó eredetileg háztartást jelent. Az őskorban az emberek hordákban, csoportokban éltek, ugyanis önmagukat megvédeni, szükségleteiket kielégíteni csak így voltak képesek, egyedül gyorsan elpusztultak volna. A vadászat csoportokban történt, voltak hajtók és vadászok.

Ha belegondolunk - a jelenkor „szingli” életforma elterjedése ellenére- az ember ma is egy társas lény, önmagában nem képes egy életet leélni. Napjainkban a csoportok mérete változott jelentősen, hiszen kezdetben a hordák szerkezetére jellemző nagy létszám, később nagy létszámú családokra, mára kis lélekszámú, ugyanakkor erős kötődésű, jellemzően 3-6 fős családokra szűkült. Érdekes megemlíteni, hogy kezdetben a nőknél volt a hatalom, kifejezetten matriarchális, tehát anyaközpontú volt a társadalom, majd később, a magántulajdon alapjainak kialakulásával párhuzamosan létrejött a patriarchális társadalom.

Számos megközelítése létezik a család fogalmának, talán az alábbit tartom a legegyszerűbb értelmezésének:

A család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat, házasság vagy örökbefogadás van. Kurt Lewin szerint a családban a legkisebb a szociális distancia (fizikai és lelki távolság), a legnagyobb az identifikáció (azonosságtudat) és erős a pszichológiai kötelék.

A család tagjai közt idővel normarendszer alakul ki, amely szabályozza a tagok interakcióját.

A családon belül minden tagnak megvan a maga szerepe, amely alapulhat a nemünk, életkorunk alapján (nagyszülő, szülő, apa, anya, gyermek) és ezek a szerepek mind-mind más és más feladatot jelentenek a tagnak. Ezek az eltérő szerepek és feladatok időnként komoly konfliktusok forrása is lehetnek, gondoljuk csak el, mennyire eltérő a nagyszülő-unoka és a szülő-gyermek kapcsolata, annak célja…

Történeti szempontból napjaink magyar családja a polgári család mintáit hordozza magán, de egy kis réteg a munkáscsalád jegyeit is. Nem ritka a vegyes házasság (polgári-munkás) sem. A polgári család alapegysége az egyén és az egyéniség felerősödése a rossz konfliktustűrést eredményezi. Érdekes, hogy az érzelmi alapú házasságkötés lehetősége a polgárnak adatott meg először, de sajnos tény, hogy az érzelmek megváltoznak, így az érzelmi házasságok ingatagok – gondoljunk csak a korunk házasságkötési/válási statisztikáira a korábbi időszakokhoz képest.

A mai modern családokra lehet monogám (jó esetben J), nukleáris (több generáció együtt), neolokális (az új család az előző generációt elhagyva, új otthont teremt), patrilineáris (a férj neve öröklődik tovább).

A funkciók szerint a családnak, mint egységnek komoly gazdasági szerepe van a fogyasztásban, mára a termelőegységek létrejöttével a család termelési funkciója elhanyagolhatóvá vált. A termeléssel, értékesítéssel foglalkozó vállalatok komoly összegeket költenek a családok fogyasztásának kutatására, hiszen az állandó változásra azonnal reagálni kell. Ha összehasonlítjuk egy szingli, vagy kis család fogyasztási szerkezetét (mennyiség→kiszerelés, stb…) egy többgyermekes nagycsaládoséval, és megnézzük, milyen trend jellemző napjainkra és azonnal látható, hogy nem lehet azonos stratégiát alkalmazni egy bizonyos termék eladásában (néhány éve a még legkisebb kiszerelésű felvágott 100 gramm tömegű volt, majd fokozatosan 80 grammra, majd 70 grammra, mára pedig 50 grammra csökkent).  

A „család” számos szempontból, folyamatos változáson megy keresztül, ami gyökeresen változtatja meg a társadalom szerkezetét.

Források:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/haztcsalad.pdf 
http://www.jegyzet.hu/notes.aspx?download=1&id=1125 
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csal%C3%A1d_(szociol%C3%B3gia)