Hallás,
látás, ízlelés, szaglás, tapintás, mint tudományosan elfogadott érzékelési
formák. Kisiskolás tananyagként rögzítettük a tapasztalás ezen különböző
formáit, és az általános gondolkodás ezen a ponton meg is állt, elutasítva a
fizikai síkon racionalitását elvesztett, érzékszerveinken túli érzékelésünk
lehetőségeit. Az iskolában is megtanult, de a hétköznapi életünkben is minden
nap megtapasztalt fizikai érzékeléseinkkel kapcsolatban nem gondolom, hogy sok
újat tudnék mondani, hiszen az mindannyiunk sajátja is. Sokkal inkább beszélnék
nektek a mai tudatban sokak szerint túlmisztifikált spirituális észlelési
formákról.
Azért
írom, hogy „mai tudatban”, mert őseink idejében a szellemi világból nyert
információk legalább olyan fontosak és hitelesek voltak, mint a gyakorlati élet
tanításai. Gondolok itt a mindennapi útmutatáshoz létrejött és alkalmazott
asztrológiára (amiből később kialakult a csillagászat és a matematika), a
különböző jóslási technikákra (tarot, Ji King, cigánykártya), az ősi
népgyógyászatra (gyógynövények, akupresszúrás pontok ismeretei), asszonyok ősi
tudására (bábaság, dúlaság) és még sorolhatnám. De a példáknál maradva, nézzük
meg, az asztrológiát és jóslást ma már nem értik, ezért félnek tőle és
elutasítják (vagy rosszul használják), a gyógynövényeket és a különböző
népgyógyászati eszközöket a gyógyszerlobbi és az egészségügyi intézmények
évtizedek óta igyekeznek kiiktatni és eltüntetni, Geréb Ágnes és az
otthonszülés történetét mindannyian ismerjük.
Ezek az
ősi eszközök, módszerek mind-mind az öt érzékszerven túli (előtti?!?)
észlelésen keresztül működnek, egy úgynevezett kollektív tudatból, valamint
személyes tudattalanból nyerve az információkat, melyekben felmenőink joggal
bízhattak, hiszen belső tapasztalási élményeken alapultak. Ez a belső tudás,
megtapasztalás (észlelés?) válaszokat adott a kérdésekre, megoldást a
problémákra, útmutatást az életre. A mai emberek zöme azonban kineveti a
„tudatosan” élni vágyókat - és szabadon gondolkodókat – inkább sodródik a
mátrix világában és hagyja magát befolyásolni és irányítani a média által… Itt
kapcsolódik be a marketing szerepe azáltal, hogy mit közvetít, tanít, árul, mit
fogadtat el, mit tart értéknek.
Ma már
törvény szabályozza, de annak idején számtalan burkolt reklámot láthattuk a
filmekben (üdítők, cigaretták, termékmárkák, stb.), melyek egyszerre hatottak a
tudatos és tudattalan észlelésünkre. Régebben a filmkockák közé, a másodperc
töredéke alatt bevetített reklámképek kizárólag a tudatalatti észlelésre
hatottak (gondolok pl. arra a marketingfogásra, amikor egy bizonyos üdítőmárka
mozifilmek közben bevillantotta termékeit olyan rövid időre, hogy a tudatos
felfogás elmaradt, de a vágyat felkeltette, és így sokan szomjasak lettek).
Rengeteget
tudnék írni a tudattalan hatalmáról, ám ez most nem célom, de mindenképp
fontosnak tartottam megemlíteni, hogy talán a szemmel látható, bőrünkkel és
szaglásunkkal érezhető, fülünkkel hallható tapasztalásokon túl léteznek egyéb
érzékelési formák, melyek talán meghatározzák az előbb felsoroltakat is.