Destination unknown

Manapság, bármilyen információra van szükségünk az internethez fordulunk, hiszen ez a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldás, bár nem mindig a legbiztosabb. Számtalan módja van a keresésnek, kereshetünk csak szimplán a google-ben, kereshetünk konkrét weboldalakon, vagy kicsit felturbózhatjuk a dolgot azzal, hogy mindenféle hozzászólásokat és véleményeket keresünk a témában.

Kutatásunk az online információszerzés folyamatáról szól, hogy kiderítsük, hogyan keresnek az emberek információt az utazásuk megszervezéséhez, az úti cél eldöntéséhez.

A kérdésünk a következő volt: "Maldív-szigetekre akarsz utazni, hogyan fognál hozzá az információ kereséshez?

Kutatásunk eredményéből az derült ki, hogy letöbben, először a google keresőjébe ütik be az úti célt, mert, hogy ez tűnik a legegyszerűbb keresési módnak. Az eredmények megtekintése után, sorra veszik az irodák ajánlatait, van aki összehasonlító oldalakra is ellátogat. Ilyenkor elsősorban a látványosságokat nézik, majd a szállodákat, illetve azoknak árait.

Vannak olyanok, akik rögtön utazási irodák weboldalára (vista.hu) keresnek rá, abban reménykedve, hogy hátha szerencséjük lesz és találnak egy jó ajánlatot, esetleg egy tökéletes last-minute utat. Abban az esetben, ha nincs az utazási iroda profiljában az az út amire vágynak akkor ők is rátérnek a google-es keresésre.

Amikor megvan az út akkor jöhetnek a részletek, plusz információ a látogatott országról, képek, időeltolódás, utazás hossza, vélemények, GoogleMaps, stb.

Érdekes volt, hogy a google találatainál, a sárga hátterű találati eredményekkel nem foglalkoznak, azokat automatikusan átugorják, mivel arra gondolnak, hogy ezek az ajánlatok drágábbak, mint a többi lehetőség.

Az esetek többségében az lett az eredmény, hogy amennyiben egy távoli helyről van szó, akkor az emberek nem szeretik maguk megszervezni az utat, mivel túl távoli és ismeretlen, akkor nem adják ki inkább a kezeik közül a tervezést, hogyha egy már ismert helyre mennek.

Ti, hogyan szoktatok információt keresni? Van amit kihagytunk?

Once You are in, there is no way out...

A közösségi oldalakról nekem egyértelműen rögtön a facebook ugrik be, de természetesen nem csak ez az egy oldal létezik. Én „csak” két közösségi oldalon vagyok jelen az egyik az iWiW a másik meg a facebook. Emlékszem, még amikor az iWiW-nél vártam, hogy meghívót kapjak, hogy beléphessek a közösségbe és ismerősöket keressek, és arra is emlékszem, hogy egy idő után már mindenki a facebookot emlegette, amikor én még mindig csak az iWiW-en voltam jelen.

Eljött a pillanat amikor végre sikerült a facebook-ra is regisztrálnom, onnantól kezdve az iWiW egy teljesen elavult és unalmas oldal volt, ahova ma már a jelszavamat se tudom. A facebook eleinte, három, négy évvel ezelőtt nagyon elvarázsolt és magával ragadott, nagyon tetszett, a designja meg az egész ötlet, mára viszont már többször is megfordult a fejemben, hogy töröljem magam, de aztán mindig meggondoltam magam, mondván, hogy félő, hogy akkor lemaradok valamiről és nem tudok majd a világgal lépést tartani. 

Természetesen nekem is a kelleténél jóval több fényképen fent van, ennek ellenére is úgy gondolom, hogy a facebook már rég nem arról szól, mint amiről kellene. Nem tetszik, hogy a gyermekek már egészen kiskorúktól fogva fent vannak, így ki vannak téve olyan veszélyeknek, amelyeknek nem volna szabad ott lenniük. Olyan fényképek kerülnek fel, amiket én nem szeretnék a gyerekemről látni, nem hogy ország-világ lássa és kommentálja. Ezen kívül túlságosan sok a reklám, a betolakodó, a nem kívánatos játékfelkérés… Napjainkban már a HR-esek is megnézik az ember profilját, ezért érdemes odafigyelni a megfelelő védelem beállításra.

Természetesen vannak nagyon jó oldalai is, mint hogy régi ismerősökkel vehetjük fel a kapcsolatot, fantasztikus éttermekről hallhatunk, ahova, ha kedvünk tartja, ellátogathatunk, új zenéket ismerhetünk meg, új események létezéséről tudhatunk meg információt, stb.  Előnyeként mondható el az is, hogy sokkal könnyebb egy összejövetel megszervezése, egy event létrehozása csupán pár perc, míg ha körbe kellene telefonálni mindenkit az sokkal de sokkal idő-,és pénzigényesebb lenne.

Én ha visszamehetnék az időben, biztos, hogy nem regisztráltam volna a facebookra, néha úgy érzem függőséget okoz, hogy lemaradok valamiről, ha nem nézek fel naponta legalább háromszor, pedig semmi mást nem teszek mint az életemet teregetem ki a nagyvilág felé.

Egy kis social networking

"Az ismeretségi-, vagy kapcsolat háló(zat), social network egy közösségi struktúra, ami egyének vagy szervezetek kapcsolataiból áll; tartalmazza azt, hogy ezek a szereplők között a szociális kapcsolatok hogyan és milyen módon léteznek, a felületes ismeretségtől az életre szóló barátságig vagy rokoni kapcsolatokig. A kifejezést J. A. Barnes használta először 1954-ben.

 Az ismeretségi-, kapcsolati hálózatok elemzésével foglalkozó komplex és interdiszciplináris tudományterület a szociometriaból kialakult kapcsolatháló-elemzés. Az ismeretségi-, kapcsolati hálózatok elemzése fontos szerepet játszik a modern szociológiában, antropológiában, szociálpszichológiában. A kapcsolati hálók az internet egyre népszerűbb részei, ahol barátok, üzletfelek és ismerősök közötti kapcsolatokra épülő rendszerekben lehetséges keresni, üzeneteket váltani vagy egyéb adatokat, információkat cserélni.

Az első internetes ismertségi háló az amerikai Classmates.com volt, amely 1995-ben nyílt meg a nagyközönség számára. Ezt más, szintén amerikai oldalak követték, még a '90-es évek végén, mint a SixDegrees.com (1997), Epinions (1999), majd az első európai versenytárak: Cao.com, Dooyoo és ToLuna. Az internetes ismertségi hálók teljesen 2001-ig csak nőttek, és lényegében az ismerősök és barátok tárolásán kívül mást nem tudtak. Az elkövetkezendő évek nagy változást hoztak a rendszerek működésében, mert kialakult a 21. század új barátokkal, ismerősökkel tarkított formája a virtuális közösség. Ebben már a felhasználók közötti fórumozás, üzenetküldés, blogolás és képmegosztás – lényegében az interaktivitás – vált a közösségek alkotójává, amely az elején nagy újdonságként hatott. Így történt meg, hogy 2005-ben az ismertségi hálózatok száma elérte a 200-at, és a legnépszerűbb amerikai háló, a MySpace megelőzte nézettségszámban a világelső keresőt, a Google-t.

Az ismertségi hálók Magyarországot is hamar elérték, nálunk 2002-ben egy baráti társaság ötlete alapján jött létre az első ilyen típusú hálózat, wiw (who-is-who) néven. Ezt később, 2005-ben iWiW-re keresztelték és ma a Magyar Telekom cégcsoport tulajdonában van. Az iWiW sikerén felbuzdulva itthon is gomba mód szaporodni kezdtek a különböző hálózatok, így 2006 áprilisában elindult a myVIP hálózata, amely ma a második legtöbb felhasználóval rendelkezik hazánkban, majd ezt követték sorjában a Barátikör.hu, és a Milgram.hu. 2009-ben indult a MyBarát, mely az ismert közösségi oldalak egyvelegét kínálja. 

A közösségek alapját a meglévő tagok adják, akik meghívó segítségével bővítik mind saját ismerőseik körét, mind a közösség összlétszámát. A Felhasználóknak rengeteg lehetősége van a csatlakozás után az oldalakon: saját adatlapot (profilt) készíthetnek, amelyen a magukról bizonyos információkat oszthatnak meg, tagjai lehetnek kisebb közösségeknek (kluboknak), írhatnak blogot, képalbumokat készíthetnek és apróhirdetéseket adhatnak fel. A saját ismerőseinek rendezésére is több mód van: csoportokba szedheti őket, vagy névjegyzéket készíthet belőlük kívánsága szerint. Természetesen ezek a lehetőségek, mind oldalfüggőek és az egyes oldalak egymástól eltérőek lehetnek, ezen szolgáltatások nyújtásában. Ezek az oldalak többek között a baráti kapcsolatokon túl alkalmasak lehetnek üzleti kapcsolat kialakítására is.

A legtöbb ismertségi hálózat az interneten nyilvános, és bárki által (egy meghívó birtokában) igénybe vehető. Természetesen a nagyobb cégek rendelkezhetnek, belső ismertségi hálózattal (ezek általában programok), amelyekkel nyilvántartják dolgozóik adatait. Ezekbe általában minden dolgozó saját maga töltheti fel saját képesítéseit és bizonyítványait, amellyel megkönnyíti a cégvezetőknek esetleges továbbképzését, áthelyezését, előléptetését"

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ismerets%C3%A9gi_h%C3%A1l%C3%B3zat

Ne olvasd el :)

Manapság már minden eszközt képesek bevetni a marketing szakemberek, csak h növeljék az adott vállalat eladását. Egyre ötletesebb, frappánsabb megoldások szükségesek a mai telített piacon. 
Biztos vagyok benne, hogy senkinek sem ismeretlen a gerillamarketing kifejezés. Újabban már a szakemberek nem bíznak a hagyományos eszközök sikerességében, így felhagyva ezekkel különféle „meghökkentő, maradandó nyomot hagyó” reklámokat, promóciókat dolgoznak ki.

Aztán hogy ezek mennyire érik el a céljukat, hát nem tudom. Van aki kifejezetten szeretni ezeket a típusú reklámokat, de biztos sokan vagyunk, akikből ellenszenvet vált ki némelyik. Én személy szerint oda vagyok értük: nekem sokkal szimpatikusabb egy agyament hirdetés vagy reklám, mint egy unalmas, „a mi mosóporunk sokkal jobb”  akció. Jó persze tegyük hozzá, hogy nem egyszer a jó ízlés határait súrolják  ezek a reklámok.  

Mint például ez is:

Aztán mindenki eldöntheti, hogy a videó segít-e meghozni az étvágyunkat :) Egyébként egyik ismerősöm már járt náluk, és - ahogy a reklámban is szerepel- valóban „baszottjó” hamburgerük van :) 

Valamelyik nap a következő marketing akcióról olvastam: az Orphea 4D rovarriasztó spray szakemberei úgy gondolták, hogy az a legtutibb, ha valóban bemutatják rovarölő szerük erejét: 

Az akcióról bővebb infó itt: http://addict.blog.hu/2013/05/16/gyilkos_oriasplakat

Azért az én kedvencem akkor is  az Old’s Spice vicces fiúja marad :) Nem mintha ettől szélsebesen nekilendülnék vásárolni a termékeiket, egyszerűen csak szeretem :) 



Mint azt tudjuk, hatékonyságuk természetesen vitatott, de az biztos, hogy mindaddig, amíg legalább egy „huuh ez de beteg :) ”  kifejezéssel illetjük ezeket a  reklámokat, eredményesebb akciók lesznek, mint hagyományos társaik.

Mi az a gerillamarketing?

Kevés olyan marketing szakkifejezés van, amit annyira felkaptak volna, mint a gerillamarketing fogalmát az utóbbi időben.
 A gerillamarketing - Jay Conrad Levinson, a Gerilla marketing című 1984-ben megjelent könyv szerzőjének megfogalmazásában - a kisvállalkozások marketingje. Mint ilyen, rendkívüli kreativitást, jó ötletet kíván alacsony költséggel. Röviden: minél nagyobb feltűnés minél alacsonyabb költséggel.
A gerilla marketing fogalom nem újkeletű, és eredendően nem is azt jelentette, hogy valami nagyon meghökkentőt csináljon valaki, amiről aztán mindenki beszél.

Mik a gerilla marketing eszközök?
A meghökkentő, figyelemfelkeltő marketing aktivitások több további csoportba sorolhatók:
 •Astroturfing ("műfüvezés"): az a fajta aktivitás, amely spontánnak és az adott helyzetet uralónak tűnik. Leginkább az interneten valósul meg, a cég által fizetett blogokban, amikor a blogger a cég megbízásából ír. Az ilyen blogot hívják "flog"-nak (fake blog - ál-webnapló). Ide sorolható még a fórumokban, blogokban álnév alatt kommentezés is. Az astroturfing név a Wikipedia szerint az Astro Turf márkanévből származik, ami egy műfű márkája.
 • Vírusmarketing: bármely olyan marketing technika, amely a felhasználókat (legyenek azok internethasználók vagy nem) ösztönzi arra, hogy az üzenetet továbbadják. A vírusmarketing azon alapszik, hogy az emberek szeretnek érdekes vagy szórakoztató információt megosztani egymással. (Itt kell megállapítani azt is, hogy vírusszerűen terjed az az információ is, ami a "hírekből kimarad, mert politikailag nem korrekt…") A vírusmarketing kampány nem tervezhető, és ha már elindult, nem állítható meg.
 •Rejtett marketing (undercover marketing): az úgynevezett véleményvezérek (mérvadó személyiségek) megnyerésével indított szóbeszéd, szájreklám (word-of-mouth, WOM), amely a termék körül zsongást (buzz) hoz létre. Nemcsak személyes lehet, elektronikusan is terjedhet.
 • Környezetbe illesztett marketing (ambient marketing): lényege, hogy úgy vesz körül bennünket, hogy nem nyomja ránk mindenáron a hirdető márkanevét. Példaként egy valódi fűvel borított mikrobusz említhető, amely egy tejturmix márka reklámozására járja Londont.
 •Jelenlét marketing (presence marketing): az ambient marketingtől annyiban különbözik, hogy erősen megjeleníti a márkanevet (hirdetőt), de folyamatos a jelenléte. Példaként a filmekben, tévéműsorokban, sorozatokban használt termékelhelyezés említhető (hogy magyar példát említsünk: a Tűzvonalban c. sorozat Volkswagen-jei), de a helyi vásárokon, rendezvényeken folyamatosan kifüggesztett molinó is ide sorolható. (Személyes megjegyzés: a termékelhelyezés, mint a szponzoráció egy fajtája már nagyon régen bevett marketing technika. Úgy látszik azonban, hogy ha besoroljuk mindezt a hangzatos gerillamarketing összefoglaló név alá, akkor sokkal kreatívabbnak hat…)
 •Fűcsomó marketing (grassroots marketing): lényege a lassúbb, de személyre szóló üzenetátadás.
 •Álcázott marketing (ambush marketing): az a technika, amikor egy cég egy esemény szponzoraként tünteti fel magát, miközben valójában nem az.
 •Tapasztalati marketing (experiental marketing): a fogyasztók, felhasználók kapnak a termékből, hogy kipróbálják. Ide sorolható a szoftvergyártók kipróbálási verziós akciója is
 • Papírzsebkendő reklám: leginkább Japánban elterjedt forma, amikor forgalmas csomópontokban a reklámozó üzenetével ellátott csomagolásban osztogatnak pár darabos papírzsebkendőt.
 •Vad ragasztás (wild posting): leginkább aluljárókban, épületek nagy felületein alkalmazott módszer, amikor sok, ugyanolyan plakátot ragasztanak ki, ezáltal nagyobbnak érzékeltetve magát a plakátot - és a plakáton hirdetett eseményt - mint amekkora.

A gerilla kampányok alapelvei

 Alexander Reidl, a Volvo Cars Middle East korábbi főnöke a gerillamarketing kampányok alapelveit a következőkben foglalta össze:
 1. Teljesen váratlan: a célcsoport a reklámüzenettel teljesen váratlanul kell hogy találkozzon, a meglepetés ereje az, amely az üzenetet célba juttatja. A szakemberek felhívják a figyelmet arra is, hogy a teljesen váratlanul érkező reklámüzenet nem mindig pozitív hatást ér el.
 2. Drasztikus: mélyrehatóan kell hogy elérje a célcsoport legnagyobb részét, így lesz csak kellően hatékony.
 3. Humoros: a humor, mint kampányelem, segít az üzenet fogadójának oldalán lebontani az elzárkózás falát.
 4.Egyszeri, nem ismételt, nem ismételhető
 5.Olcsó, költséghatékony
 6.Jó hírnév, fogyasztói előnyök: a fogyasztónak mindig kapnia kell valamit egy gerilla kampányból. Legalább egy mosolyt.

Források:
http://www.sikermarketing.hu/mi_az_gerillamarketing_gerillamarketing_tippek_gerillamarketing_tipusai
www.guerillaonline.com

Még több reklámot!

Emlékszem, mikor az iskolában a számítástechnika órákon megjelent az internet, mint új találmány. Akkoriban az egyetlen oldal az Altavizsla volt – meg is nézem, egyáltalán megvan-e még… Nem értettük, mit jelent ez a cím, mit jelent a weboldal, mit jelent „szörfözni” és mit jelent a „világháló”. A legmodernebb technikai kütyü a Super Mario 3 volt a Nintendo-n, ami tökéletesen lekötött minket akár napokon keresztül, hacsak nem anyáink határozottan ki nem zavartak minket a kertbe játszani. Akkor nem értettük, miért. Ma már értjük… És elborzadunk.

A minap egy 12 éves facebook-ozott a kb. 300.000 Ft-os okostelefonján a metrón, míg egy anyuka azt mesélte nekem, hogy lánya iskolájából megdöbbenve kapta az értesítést e-mailen a gyerek ellenőrzőfüzet-belépőjéről, merthogy kérem, ma már nem kis könyvet visznek haza aláíratni a szülőkkel. Nem, ma a világhálón kell bejelentkezni, ahol táblázatszerűen vezetik a tanárok a teljesítményt, és esély sem marad az aláírások hamisítására vagy figyelmeztetők eltüntetésere  Megérkeztünk a technológia világába, és az internet mindenek felett győzött. Végeláthatatlan oldalakon keresztül írhatnék a netről, de most nem ez a célom, csupán egy rövid felvezető volt a reklámszakmához, miszerint igen, valóban, aki nem halad a korral, az eltűnik. Vegyük pl. a szakmámat, ingatlanpiac. 6-7 éve az Expressz újságban feladtunk egy lakáshirdetést 1500 Ft-ért, jelentkeztek rá 20-an, eladtuk egy hét alatt. Minden nap megjelent, legalább 30 oldalon keresztül válogathattunk. Ma még létezik, 2 oldal az ingatlan részleg. Mindenki interneten hirdet. Naponta több ezer új hirdetés jelenik meg, hirdetésenként legalább 10 különböző irodán keresztül, a vevők a bőség zavarában pedig elveszítik a fókuszt, és végül azt sem tudják, mit akarnak igazán. Átestünk ugyanis a ló túloldalára, ahol még jól esett a válogatás, de a jóból is megárt a sok. Ezért, már nem elég a reklám, a hirdetés, kell a különlegesség, a prioritás, a feltűnőség, a piros keret, a nagybetű, még több pénzért persze, de már ez sem mindig működik, ugyanis amit nagyon reklámoznak, gyanússá válik.

Elveszett a bizalom. Túl sokat hallottunk, láttunk, megettük, bedőltünk, mégsem tűnt el a málnaszörp a fehér blúzról, a visszér a vádliról, a plusz kilók a hasról és combokról, az allergia, a hitelek, az autó sem parkol be magától… egy viszont nem változott: az emberek szeretik elhinni, hogy nekik jár, ők megérdemlik, bármi is legyen az, főleg, ha akciós! Magyarországon az akciós tábláknak és kuponoknak valami egészen különleges, bűvös hatalma van. A reklám már nem elég, a banneres hirdetések kezdenek megszűnni. Túl sok az infó, túl sok a minden, ha találok egy megfelelő szállást a hétvégi wellnessre, ugyanazon az oldalon előjön egy jobb, vonzóbb, de ott is találok jobbat… Nem lehet már választani, az ember végül vagy belefárad, vagy megvesz mindent, amire szüksége sincs. Hogy mivel lehet mégis elnyerni a vásárlót? Kedvezménnyel. Nyereséggel. Manipulációval, nyereményekkel, dicsérettel, önbizalom-erősítéssel, hazudozással (?!). Az ismerőseim tonnaszám veszik a kuponos fogfehérítéseket, kozmetikai kezeléseket, nyaralásokat, masszázsokat, minden olyat, amit valószínűleg maguktól nem is kerestek volna, de rákattintottak egyszer valamire, és azóta érkeznek az e-mailek, ajánlások, most vedd meg, soha nem volt még ilyen jó… és működik. Működik, mert az emberek kiégtek, üresek, és az érzelmi hiányosságokat fizikailag akarják pótolni. Önjutalmazással, vásárlással, költekezéssel. Segítenek az örök szlogenek – „mert megérdemlem”, és társaik… Én időben felismertem a befolyásolhatóságomat, és múlt héten egy elborult pillanatomban az összes regisztrációt töröltem. Nem akarok több akciót, sem kupont. Elmegyek helyette biciklizni, vagy találkozom azokkal, akiket szeretek. De, ha nem tudom, hova menjek, felmegyek a google-re, és megnézem az első három linket, mi és hol lesz aznap. Ha meg akarok venni valamit, célzottan rákeresek, és ha megtaláltam, nem nézelődök tovább. Ha nem tetszik a logó, a szín, a design, nem nézem tovább. Nem érdekel. Ha szállást keresek, és úgy látom, nem költöttek eleget a honlapra, nem akarom oda vinni a pénzem. Ha éttermet keresek és nincs fent a menü árakkal, nem akarok energiát szánni az informálódásra. Ha érdeklődöm, és nem kapok választ 2 percen belül, nem érdekel tovább. Ha lakást akarok venni és nem tudom azonnal leegyeztetni az időpontot, nem érdekel. Mert mindig van több, jobb, és én dönthetek. Lehetnek szigorú elvárásaim, megtehetem, mert mindenből túl sok van, és megengedhetem magamnak, hogy a legjobbat akarjam, még csak nem is a legdrágábban.

Ha el akarom adni magamat és a szolgáltatásomat – márpedig el akarom adni -, akkor nagyon, nagyon különlegesnek és profinak kell lennem. A megjelenésemnek – mind személyesen, mint virtuálisan – és itt nagy szerepet kap a honlap – tükröznie kell mindazt, amit képviselni szeretnék. Nem mindegy, milyen betűtípust használok, hogy tudok-e helyesen írni, hogy elég fehérek-e a fogaim a profilomon… Legyen igényes, legyen mögötte szaktudás, legyen bizalomgerjesztő, mutassa, hogy jól megélek abból, amit csinálok – tehát jól csinálom -, de ne tűnjön túl jómódúnak, mert a vásárló azt hiheti, nem tudja majd megfizetni. Annyi és annyi mindentől függ ma, hogy hogyan tudjuk jól képviselni és reklámozni magunkat, annyit tanultam én is, hogy jól csináljam… és kezdem azt gondolni, hogy a reklám sokszor felszín. Szükséges, hogy elindulj, hogy megismerjenek, de végül, ha jó vagy, igazán jó, és szereted, amit csinálsz, akkor a legnagyobb reklám az ügyfelek, vendégek, vásárlók visszaigazolása. Mert ők ajánlani fognak, mesélnek Rólad, és végül jól esik majd és tetszetős lesz, hogy nincs honlapod, nincs névjegykártyád, nem szerepelsz sehol – mert Neked nem kell már bizonyítanod. Elhitted magadról, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy, úgy csinálod jól, ahogy csinálod, és nem kell ezt sem bizonyítanod, sem reklámoznod. És ezt az emberek megérzik, és megtalálnak. Ennyi. A nagy marketing-hullám után jön a letisztult természetesség – ehhez azonban, még nagyon sok idő kell. Legalább annyi, míg az emberek egy nagy része, a kritikus tömeg ráébred önmagára, és a felesleges pótlásokra. Addig pedig, legyünk jó reklám-szakemberek, és ha már befolyásolunk, akkor használjuk ezt fel jó célokra. Tudom, a mai világ nem erről szól. 

Egy kis reklámelmélet…

A hagyományos, XX. században alkalmazott reklámhordozók (TV, mozi, óriásplakátok, rádió, magazinok, szórólapok, stb.) mellett, a ’90-es években megjelent és rohamosan terjedni kezdett az internet, mint kiváló felület, csatorna a tömegek elérése szempontjából. Ezt a lehetőséget természetesen gyorsan felismerték a marketing- és reklámszakemberek, és egyre hatékonyabb módokat fejlesztettek/fejlesztenek ki a minél nagyobb számú elérés és figyelemfelkeltés céljából. Hogy csak a legnagyobbakat felsoroljuk: web, email, letölthető programok, stb.

Szemben a hagyományos reklámhordozókkal, a webes reklám esetén a figyelemfelkeltő hatás, a képi elemek és az animáció kerülnek előtérbe, többnyire kevés szöveggel. A reklám kevés információt hordoz a termékről, a megjelenítés és a forma viszont nagy hatással van a sikerre. A reklámok általában raszteres képként vagy flash animációként jelennek meg és célszerű népszerű, gyakran látogatott weboldalakra, portálokra elhelyezni őket. Nem nehéz kitalálni, hogy minél ismertebb egy portál, illetve minél nagyobb a látogatottsága, annál többet kell fizetnünk a reklámok elhelyezésérért. Külön tanulmányok készülnek arra, hogy hány szót, esetleg mondatot hajlandó elolvasni egy interneten szörfölő, sőt még arra is készültek kutatások, hogy a képernyő melyik pontjaira szegeződik a tekintetünk…

http://www.youtube.com/watch?v=lo_a2cfBUGc

http://www.origo.hu/techbazis/internet/20070301kukucs.html

http://piackutatas.blog.hu/2011/08/18/kulonleges_eye_tracking_eszkoz_a_hirdetesek_tesztelesere

A webes reklámokban nincs szükség telefonszám vagy cím megnevezésére, mert a téglalapra rá lehet kattintani, ami elvezeti az olvasót a gyártó vagy a termék honlapjára, ahol minden részletet megtudhat a termékről vagy szolgáltatásról. A kattintások és a megjelenések számát a reklámfelületet biztosító cégek feljegyzik, és megjelenésenként számláznak.

E-mail-ben reklámot is lehet küldeni. Ez általában szöveges, levél formájú üzenet, melyben a feladó írásban kifejti, hogy miért érdemes az adott terméket vagy szolgáltatást használni, és megad egy webcímet, ritkábban telefonszámot, melyen a címzett további tájékoztatást kap és rendelésre is lehetőség van. Az e-mail-ben történő kereskedelmi célú reklámozás egy általános kategóriába, a spambe tartozik. A spam kéretlen és váratlan e-mail, melynek küldőjét a címzett általában nem ismeri, és ha előzetesen megkérdeznék tőle, hogy szeretne-e a küldőtől az adott témában levelet kapni, akkor nemmel válaszolna.

forrás: http://pts.szit.bme.hu/pts_reklamszoc.pdf

Online Fogyasztók

Az internetes szerződések az úgynevezett távollévők között megkötött szerződések körébe tartoznak, amely azt jelenti, hogy a szerződés megkötésére a kereskedő és a fogyasztó egyidejű tényleges fizikai jelenlétének hiányában, nem személyes találkozás során, hanem elektronikus úton, online kerül sor.

Az online vásárlás esetén a fogyasztó gyorsan, néhány kattintással, időt és energiát megspórolva, a munkahelyéről vagy otthonról vagy akár a világ másik végéről vásárolhatja meg a kiválasztott árut, az Internet adta végtelen és határtalan piacból adódóan nagyobb földrajzi távolság ellenére is. Ezen túl az Internet megkönnyíti a mozgásában bármilyen okból (pld: betegség) korlátozott fogyasztók vásárlásait is. 

Tekintettel arra, hogy a fogyasztónak nem kell személyesen felkeresnie a kereskedő üzlethelyiségét, nincsen nyitva tartási időhöz kötve, így a nap 24 órájában bármikor leadhatja rendelését. Olyan termék is könnyebben beszerezhető, amely a fogyasztó lakóhelyén vagy annak környékén nem kapható, így a fogyasztó számára elérhető áruválaszték is lényegesen kiszélesedik, továbbá a megrendelt áru kiszállítása nemcsak a lakóhelyre, hanem a munkahelyre is kérhető. 

Az interneten fellelhető ajánlatok könnyedén összehasonlíthatóak, így a fogyasztónak lehetősége van a számára legkedvezőbb feltételekkel (ár, minőség, egyéb kedvezmények) megvásárolni a terméket, véleményeket kérni fórumokon keresztül. Továbbá a fogyasztók körében egyre népszerűbb online árverések is a távollévők között megkötött szerződések körébe tartoznak, amelyek esetében azonban a fogyasztótól még fokozottabb megfontolás és körültekintés szükséges, mint a „hagyományos” webáruházból történő vásárlás esetén.

A fenti előnyök mellett azonban fontos tudni, hogy az online vásárlásokhoz egyben kockázatok is kapcsolódhatnak, hiszen a személyes interakciót nélkülöző (hiszen a számítógép előtt ülünk) online ügyletkötés tekintetében adott esetben a fogyasztó elmulasztja vásárlási szándékát átgondolni, megfontolni. A fogyasztó mint laikus, az ügylet nem professzionális szereplője kiszolgáltatottabb helyzetben van, amely egy kettős, a megvásárolni kívánt termék és a vállalkozás személye tekintetében fennálló információ hiányban nyilvánul meg.

A fogyasztó és a kereskedő a termék leszállítása előtt nem találkoznak, ezért kérdéses lehet, hogy a terméket eladó kereskedő valóban létezik-e, megbízható-e, illetve jogosult-e gazdasági tevékenység folytatására, rendelkezik-e a tevékenység végzéséhez adott esetben szükséges hatósági engedéllyel.

Forrás: http://www.magyarefk.hu/hu/hasznos-tudnivalok/internetes-vasarlas/internetes-vasarlas-fogalma.html

Nincs kedved kimozdulni? Vásárolj online!

Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még csak el sem kell hagynunk kényelmes otthonunkat ahhoz, hogy vásárolhassunk. Akár már a metrón töltött unalmas perceinket is felhasználhatjuk egy-egy hőn áhított darab beszerzésére.

Jó ez nekünk?  Ki tudja.

Én például kifejezetten jó dolognak tartom. Ha konkrétan tudom, hogy mit szeretnék vásárolni, jobban szeretek az interneten tájékozódni, mint egy plázában boltról boltra mászkálni. Lényegesen kevesebb időm megy el vele, nem beszélve a hatalmas embertömegről, amit szintén megúszok. Otthon kényelembe helyezem magam, ezen kívül más dolgom sincs, csak h rábukkanjak a hőn áhított csecsebecsére.
De nem csak ez az amiért szeretem. Gondoljunk csak bele: hányszor fordul elő velünk, hogy míg úton vagyunk a  célbolt felé, le-le parkolgatunk néhány csábító kirakat előtt, aztán olyan dolgokat leszünk képesek megvásárolni, amiket egyébként eszünkbe sem jutna.
Állítólag erre megoldás a bevásárló lista készítése. Hát elmondanám, hogy nekem nem vált be. Hiába van listám, sajnos egyáltalán nem funkcionál szemellenzőként. Online vásárlásnál szerencsére ez a probléma nem áll fent: csak arra a termékre fókuszálok, amit éppen keresek. Aztán lehet, hogy közben véletlen találok olyasmit is, amit éppen nem terveztem vásárolni, de úgy gondolom, hogy lényegesen kisebb az impulzusvásárlások esélye.

 Sőt, akár már az élelmiszerboltba mászkálást is elfelejthetjük: végre megkímélhetjük magunkat a „meló után már fáradt vagyok, nem akarok boltba menni” szenvedéstől. A legnagyobb élelmiszer áruházak eljutottak odáig, hogy létrehozzák online vásárlási felületüket. Csupán annyi a dolgunk, hogy kiválasztjuk az óhajtott dolgokat és már szállítják is nekünk. Nem is kívánhatnánk ennél jobbat :)

A napokban tesztelésre kerültek a legnagyobbak, itt meg is leshetitek az eredményeket:
http://divany.hu/shopaholic/2013/04/28/hust_es_zsomlet_rendeltunk_a_netrol/

Tanuljunk meg viselkedni

Biztos láttátok a Pretty Womant… szerintem az a film nagyon jól bemutatja, hogy mekkora ereje van az attitűdnek. Mennyit számít az emberek megítélésében a viselkedésünk, a hozzáállásunk a dolgokhoz. 

Mindjárt máshogy viselkednek velünk az emberek. De az attitűdünket mi választjuk meg… való igaz, hogy a hangulatunk, a mellettünk álló személy vagy a környezetünk erősen befolyásolja, de mégis csak a kezünkben van a döntés. 

Eldönthetjük, hogy „snoboknak2 akarunk-e tűnni a vásárláskor, és nem mutatjuk ki az érzéseinket, úgy vesszük meg a 60.000 Ft-os cipellőt mintha mindennapos esemény lenne az életünkben, de akkor kimaradunk a jóból. Kimaradunk a vásárlással járó élményből. Én úgy gondolom, hogy inkább nézzenek hülyének, azért mert tapsikolok a boldogságtól és gyakorlatilag legyet lehetne velem fogatni annyira boldog vagyok, és ezt ki is merem mutatni, minthogy azt az attitűdöt válasszam amely mind ezeket az érzéseket visszataszítja, elnyomja és üressé teszi a vásárlást.

Valahol, az attitűdünkkel fejezzük ki azt, hogy kik vagyunk, milyen emberek vagyunk, hogy a különböző szituációkban hogyan reagálunk. Lehet, hogy néha az ember abban a pillanatban szánalmasnak érzi magát, de visszagondolva, miért is lenne szánalmas? Valamiért mégis csak azt az attitűdöt választotta. Csak nem tartjuk magunkat szánalmasnak. Csak nem gondoljuk azt, hogy rosszul viselkedünk?! Nyilvánvalóan azért választjuk azokat az attitűdöket, amelyeket választunk, mert azt tartjuk az adott szituációban a leghelyesebbnek.

Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk, hogy abban az adott helyzetben megtudjuk találni a legmegfelelőbb attitűdöt, hogy úgy viselkedjünk, ahogy jól esik és, hogy azt lehetőleg később ne bánjuk meg.  

Az attitűdről röviden

"Az egyén környezetében lévő személlyel, tárggyal, vagy elvont fogalommal kapcsolatos beállítódás."

"Az attitűd tapasztalat révén szerveződött mentális és idegi készenléti állapot, mely irányító vagy dinamikus- késztető, mozgósító hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon tárgyak és helyzetek irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik."

Ezt a sok-sok érthetetlen okosságot, ha lefordítom, nem más jön ki belőle, mint a viselkedés.  

Magyarul én úgy értelmezem az attitűdöt, hogy az a viselkedés, ahogyan mi reagálunk a ránk ért hatásokra, ahogyan válaszolunk a velünk kommunikáló emberekre, a minket ért érzelmekre továbbá, ahogyan viselkedünk bizonyos szituációkban. 

Az attitűdök alakítják annak módját, ahogyan az egyén értelmezi és reagál környezetére. Befolyásolják a környezetünkből történő információ felvételt, céljaink értelmezését.

Az attitűdök  tanultak és viszonylag állandóak, változnak, de nem túl gyorsan, nehezen változtathatók. Értékelést és érzelmet is kifejezhetnek.

Az attitűdnek vannak komponensei:

      - Az ismerethez kötött komponenseket Kognitívnak nevezzük: meggyőződésekre vonatkozik. Affektív (érzelmekhez kötött) komponens: pozitív vagy negatív érzések.

     - A cselekvéshez kötött komponenseket pedig Konatívnak nevezzük: válasz az érzelmi és kognitív vélekedésre - az attitűd cselekvésbeli következményei.

Az attitűdök folyamatosan változnak, megválaszthatjuk, hogy mikor milyen attitűdünk van. Véleményem szerint nagyban függ a hangulatunktól és a minket körülvevő környezettől is.

Források: : 

http://www.abfox.eu/attitud-fogalma.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szoci%C3%A1lis_attit%C5%B1d#cite_note-1

Hogyan motiváljunk?

Nem könnyű feladat az embereket megfelelően motiválni. Mindenki más, eltérő érdeklődéssel, különböző célokkal, más személyiséggel így hát nem gondolom, hogy volna egy jól bevált Jolly Joker séma melyet mindenkinél alkalmazhatnánk ugyan olyan eredménnyel. Mégis csodákra képes.

Vegyünk csak egy egyszerű példát;

Egy kislány, legyen Julika, nagyon régóta vágyik egy telefonra, mégis anyukája úgy véli, hogy mivel iskolai teljesítménye nem megfelelő, ezért nem kaphatja meg a telefont. A kitétel a következő: „Kislányom, legyen 4,5-s átlagot és azonnal megvesszük a telefont.” Ez a mondat hihetetlen erővel bír. Sokféle kimenetele lehet, nyilván a vágy nagyságától is függ, hogy Julika mennyire vágyik az adott telefonra, megéri-e a neki a fáradozás, hogy órán figyeljen ahelyett, hogy jól mulatozna továbbra is a hátsó sorban a pajtásaival.

Fontosnak tartom, hogy az ember legyen következetes a motiválásnál (meg amúgy is mindig…); tehát, amennyiben én azt ígértem a lányomnak, hogy ha sikerül teljesítenie az elvárásomat, akkor megkapja álmai telefonját, akkor igenis vegyem meg a telefont, hogyha a lányom megtette, amit elvártam tőle. Amennyiben nem teszem meg, akkor véleményem szerint elveszítem a hitelességemet, és lehetséges, hogy ez a módszer soha többé nem fog működni a lányommal, hiszen egyszer már becsaptam… Szerintem nagyon sokan itt követnek el hibát, attól, hogy a gyerek kicsi attól még nem hülye, sőt… Fontos, hogy csak olyan dolgot ígérjünk meg, amit teljesíteni tudunk így elkerülhetjük a csalódáskeltést a motivált személyben.

Előfordulhat az a fantasztikus kimenetel, hogy miután a gyermek megkapta a jutalmát, utána nem lesz szükség újabb motivációs eszközre, hiszen a cél elérése közben, Julika rájött arra, hogy igazából nem is volt olyan borzasztó a célig vezető út. De természetesen, ha egy rafinált gyerekről van szó, akkor ezt minden egyes bizonyítványosztás előtt meg fogja ismételni, így kiharcolva magának újabb és újabb kincseket.

Még egy fontos dolog így a végére… szerintem nem mindegy, hogy a jutalmat a motivált személy, milyen formában kapja meg; nem mindegy, hogy a telefont csak „odavágom hozzá” vagy pedig együtt elmegyünk megvenni, közben ő elmesélheti élményeit, hogy hogyan jutott el idáig, hogy megérte-e az esetleges szenvedés és remélhetőleg mindeközben ő is érezni fogja, hogy ez egy jól megérdemelt jutalom, gyakorlatilag a munkájának a gyümölcse melyért ő maga küzdött meg.

Mi is motivál minket?

A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal.

A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.

Az üzleti életben manapság leginkább elterjedt felfogás, miszerint a jutalmazás és a büntetés jó motiváció, a 2.0 verzió-ja csupán a motivációnak.

Daniel Pink Motiváció 3.0 (2009) című könyvében hét okát sorolja fel annak, hogy jutalmazás és a büntetés sokszor nem válik be, különösen a nagyobb hozzáadott értéket teremtő, kreativitást igénylő munkakörökben.

A szerző szerint a tudásmunkások belső motivációjának (3.0) három alkotóeleme van:

1. önállóság – a vágy, hogy kezünkbe vegyük a saját sorsunk irányítását”, tehát minél nagyobb fokú szabadságunk legyen annak meghatározásában, hogy milyen feladaton, mikor, hogyan és kivel dolgozunk
2. szakmai igényesség – a belső késztetés, hogy valami számunkra fontos dologban egyre jobbak legyünk, annak mesterévé váljunk”, melyhez elengedhetetlen, hogy képességeinket korlátlanul fejleszthetőnek gondoljuk és meglegyen bennünk a hajlandóság a komoly erőfeszítésre és az elszánt gyakorlásra; és
3. céltudatosság – a vágy, hogy amit csinálunk, azt valami nagyobb dolog szolgálatában tegyük”, mivel láthatóan a profitmaximalizálás „bár igen erőteljes motiváció” (…) „nem ad elegendő lendületet sem a szervezeteknek, sem az egyéneknek."

A munkahelyi teljesítmény javítására ajánlott 3.0-ás módszerek közül néhányat kiemeltem:

• Próbáljuk ki a 20%-nyi időt, de csak fokozatosan – vannak vállalatok, pl.: a 3M, ahol a munkaidő egyötödét, azaz heti egy napot a munkatársak azzal a feladattal foglalkoznak, amit maguknak választanak.
• „Most, hogy” típusú jutalmazás – nem előre kitűzött bónuszokkal operálni, hanem utólag jutalmazni a kiemelkedő teljesítményt.
• Önállóságaudit – 4 kérdéses anonim felmérés készítése a munkatársak között, 1-10-ig értékeltetve a munkatársakkal, hogy mennyire éreznek önállóságot a feladatok kiválasztása, munka- és időbeosztás, munkacsoportok-munkatársak összetételének befolyásolása, valamint a feladatok elvégzésének módja tekintetében. Az eredmény tudatában változtathatunk.
• A következő céges buli legyen egy FedEx nap – egy teljes napon az alkalmazottak azon dolgozhatnak, amin akarnak, és akivel akarnak. Mint a címben említett csomagküldő cégnek, másnap reggelre szállítani kell az eredményt: új ötletet, termékjavaslatot, feljavított belső folyamatot, akármit.

Nagyon fontos még a külső és belső méltányosság. Ez azt jelenti, hogy a hasonló cégek fizetési szintjeit is figyelembe vesszük, valamint azt, hogy cégen belül az összemérhető feladatokat ellátó hasonló tapasztalatú munkatársak fizetése is egy szinten van. Természetesen nem azt érti ezalatt, hogy mindenkinek ugyanennyit kell fizetni, az eltérő munkakörök, felelősség és tapasztalatok indokolják a különbségeket.

A motiváció alapfogalmai

A motiváció alapfogalmai közül a szükséglet fogalmának értelmezésére térnék ki.

Nagyon erős belső késztetéssel járnak a biológiai motívumok, mint például az éhség, szomjúság stb. A motivált viselkedés ebben az esetben valamilyen szükségletből fakad. A szükséglet olyan hiány a szervezetben (pl. oxigénhiány, tápanyaghiány, folyadékhiány stb.), amely tartós fennállás esetén az egészséget vagy súlyosabb fokon az életet fenyegeti.

A szükséglet pszichológiai megfelelője a drive, amely angol szó és jelentése űzni, hajtani, ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükséges hajtóerőt adja.

Maslow motivációs piramisa

Elengedhetetlen Abraham Maslow motivációs rendszeréről beszélni miszerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze.

A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek kiteljesedését érti. A Maslow által elképzelt hierarchia azonban nem minden esetben érvényesül, például ez a rendszere a motivációknak nem magyarázza meg az éhező tudósok, vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy magasabb szükségletnek.

Források: 

http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html

http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/a_motivci_fogalma.html

http://tudatosvezetes.blogspot.hu/2010/12/motivacio-30.html

Tanulj, tanulj, tanulj...

Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Be kell látnunk, hogy bőven van igazságtartalma a fenti mondatnak. Akár szeretnénk, akár nem, semmiképp nem ússzuk meg tanulás nélkül. Erre szerintem elég hamar rájön mindenki.
Édesanyám mesélte, hogy az első iskolában töltött napom végén gyorsan meg is érdeklődtem, hogy hány éves korig kötelező tanulni. Aztán kijelentettem, hogy én nem vagyok hajlandó egy nappal se tovább. Természetesen ezt azóta már jócskán túlteljesítettem. Beláttam én is, hogy nagyon is szükségünk van rá. Persze ma már a kötelezően elsajátítandó dolgokhoz találok még magamnak tanulnivalót, csak  hogy semmiképp ne unatkozzak :) Szóval ennyit arról, hogy tizenx évesen befejezem a dolgot... :)

Tanulunk onnantól kezdve, hogy megszületünk: el kell sajátítanunk a járást, beszédet, később a többi emberhez való viszonyulást és még sorolhatnám. Nem telik el nap, hogy ne tanulnánk valami újat. Ma már ezt egy rendkívül jó dolognak tartom, nem úgy mint 7 évesen :)
De igazából nem is kell túlbonyolítanunk a dolgot, ha a tanulásra gondolunk. Én például minden reggel megtanulom, hogy korábban kellene felkelnem, mert egyszerűen képtelen vagyok időre elkészülni. Vagyis igazság szeint nem tanulom meg elég jól, mivel minden reggel elkövetem azt a hibát, hogy “csak 5 percet pihenek még”. De ezt sajnos  kb 5x egymás után. Igazából nem is értem miért csinálom: úgysem úszom meg a felkelést :) Igazán választhatnám a nyugodt elkészülést, ehelyett minden egyes reggel szaladva indulok dolgozni.
Remélem egyszer végre az időben készülést/érkezést is sikerül elsajátítanom. De addig is örülök a sikeremnek, hogy megtanultam blogot vezetni. Valamennyire :)

Tanulás

Mi is a tanulás?

• A környezet változásainak a nyomon követése, tudatosítás.
• A folyton változó környezethez való alkalmazkodás képessége.
• Folyamatos, egy életen át tartó folyamat.
• Tudás, és új ismeretek megszerzése.
• Új készségek kialakítása illetve a már meglévők finomítása, továbbfejlesztése.
• Hozzáállás változás.
• Viselkedésbeli változás.
• Hozzájárulás ahhoz, hogy a tanuló személy képes legyen változtatni régi, beidegződött hozzáállásán, felfogásán, vagy szokásain.
• A tanuló személy önmagának és a világnak a megismerési folyamata.
• Tudatosulás.
• Maga az „élet”.

Mindenki ismeri valahogyan a tanulást, mindenki tud róla valamit. A szülő tudja, hogy valamikor neki is ez volt a feladata az iskolában, s most a gyermeke is ezt a feladatot végzi. Az egyéves kisgyerek édesanyja (de az édesapja is) tudja, hogy a kicsi nemsokára megtanulja az anyanyelvét. Amikor a nemrég megvásárolt kerékpáron a gyermek az első bizonytalan próbálkozásokat produkálja, akkor szülei büszkék rá: tanul a gyerek. Tanulunk mászni, tanulunk járni, tanuljuk a labdát elkapni, megtanuljuk leírni az „a” betűt, megtanuljuk, hogy mi Japán fővárosa, megtanulunk megoldani másodfokú egyenleteket, s megtanuljuk pedagógia szakon, hogy mi az a tanulás. Ha életünkben úgy adódik, hogy váltanunk kell, új pályára kell állnunk, akkor továbbképzésre járunk, s újból tanulunk, ahogyan annak idején gyerekként az iskolapadban. De tanulunk idegen nyelveket, mert a munkánkban szükségünk van rá, és tanulunk horgászni, mert a barátunk rábeszélt.
Az életünk egyik természetes, rendkívül gyakori tevékenysége a tanulás. Mégis, mi az a tanulás? A tudomány egyik nehéz feladata azoknak a fogalmaknak a szabatos meghatározása, amelyeknek a hétköznapokban is van megfelelőjük, amelyeket minden ember ismer, s amelyekkel kapcsolatban mindenkinek számos tapasztalata van. Ilyen a tanulás is. Ha megkérdezünk pedagógiával és pszichológiával nem foglalkozó embereket, hogy mi a tanulás, az első meglepődés után általában olyan válaszokat kapunk, amelyek inkább a tanulás tárgyáról mondanak valamit. Tanulás az, amikor elsajátítjuk a leckét.Tanulás az, amikor az elején még nem tudunk elvégezni valamilyen feladatot, aztán a tanulás végeztével már képesek leszünk rá.

Lifelong Learning - Tanulás az élet minden szakaszában (LLL). Egy fogalom, amely a tanuláshoz kapcsolódik és irányt ad annak. Legyen szó gyermekről vagy felnőttről, az élethosszig tartó tanulás életünk része lesz. Mindnyájan részt veszünk valamilyen tanulási folyamatban a kérdés csupán az, hogy mi motivál arra, hogy tanuljunk. Az Európai Uniós meghatározás szerint a tanulás vertikális dimenzióját meghatározó elem.
Lifewide Learning - Az élet teljes körére kiterjedő tanulás (LWL). A tanulás vertikális dimenzióját megtestesítő (LLL) szakasz mellett a LWL a tanulás horizontális dimenziójú kiterjesztése. Ez az élet teljes szélességét átfogó, az élet egészére kiterjedő tanulásként értelmezhető.

Források:
http://www.hosnok.hu/eletmod/tanulas-elmelet/
http://lenarda.hu/files/Nahalka-I-A-tanulasrol.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_tanul%C3%A1s_sz%C3%ADnterei

A tudatos észlelésen túl

Hallás, látás, ízlelés, szaglás, tapintás, mint tudományosan elfogadott érzékelési formák. Kisiskolás tananyagként rögzítettük a tapasztalás ezen különböző formáit, és az általános gondolkodás ezen a ponton meg is állt, elutasítva a fizikai síkon racionalitását elvesztett, érzékszerveinken túli érzékelésünk lehetőségeit. Az iskolában is megtanult, de a hétköznapi életünkben is minden nap megtapasztalt fizikai érzékeléseinkkel kapcsolatban nem gondolom, hogy sok újat tudnék mondani, hiszen az mindannyiunk sajátja is. Sokkal inkább beszélnék nektek a mai tudatban sokak szerint túlmisztifikált spirituális észlelési formákról.

Azért írom, hogy „mai tudatban”, mert őseink idejében a szellemi világból nyert információk legalább olyan fontosak és hitelesek voltak, mint a gyakorlati élet tanításai. Gondolok itt a mindennapi útmutatáshoz létrejött és alkalmazott asztrológiára (amiből később kialakult a csillagászat és a matematika), a különböző jóslási technikákra (tarot, Ji King, cigánykártya), az ősi népgyógyászatra (gyógynövények, akupresszúrás pontok ismeretei), asszonyok ősi tudására (bábaság, dúlaság) és még sorolhatnám. De a példáknál maradva, nézzük meg, az asztrológiát és jóslást ma már nem értik, ezért félnek tőle és elutasítják (vagy rosszul használják), a gyógynövényeket és a különböző népgyógyászati eszközöket a gyógyszerlobbi és az egészségügyi intézmények évtizedek óta igyekeznek kiiktatni és eltüntetni, Geréb Ágnes és az otthonszülés történetét mindannyian ismerjük.

Ezek az ősi eszközök, módszerek mind-mind az öt érzékszerven túli (előtti?!?) észlelésen keresztül működnek, egy úgynevezett kollektív tudatból, valamint személyes tudattalanból nyerve az információkat, melyekben felmenőink joggal bízhattak, hiszen belső tapasztalási élményeken alapultak. Ez a belső tudás, megtapasztalás (észlelés?) válaszokat adott a kérdésekre, megoldást a problémákra, útmutatást az életre. A mai emberek zöme azonban kineveti a „tudatosan” élni vágyókat - és szabadon gondolkodókat – inkább sodródik a mátrix világában és hagyja magát befolyásolni és irányítani a média által… Itt kapcsolódik be a marketing szerepe azáltal, hogy mit közvetít, tanít, árul, mit fogadtat el, mit tart értéknek.

Ma már törvény szabályozza, de annak idején számtalan burkolt reklámot láthattuk a filmekben (üdítők, cigaretták, termékmárkák, stb.), melyek egyszerre hatottak a tudatos és tudattalan észlelésünkre. Régebben a filmkockák közé, a másodperc töredéke alatt bevetített reklámképek kizárólag a tudatalatti észlelésre hatottak (gondolok pl. arra a marketingfogásra, amikor egy bizonyos üdítőmárka mozifilmek közben bevillantotta termékeit olyan rövid időre, hogy a tudatos felfogás elmaradt, de a vágyat felkeltette, és így sokan szomjasak lettek).

Rengeteget tudnék írni a tudattalan hatalmáról, ám ez most nem célom, de mindenképp fontosnak tartottam megemlíteni, hogy talán a szemmel látható, bőrünkkel és szaglásunkkal érezhető, fülünkkel hallható tapasztalásokon túl léteznek egyéb érzékelési formák, melyek talán meghatározzák az előbb felsoroltakat is.

Percepció

Észlelést, érzékelést, lényegében ésszel, elmével való felfogást jelent. Voltaképpen az érzékszervi adatokra épülő kognitív tevékenység. Azon pszichológiai folyamatok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük, és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező észleléseket.

Az észlelésünket erősen befolyásolják az előzetes tapasztalataink, ismereteink, pillanatnyi hangulatunk, szükségleteink, érdeklődésünk, valamint az adott kultúra, amiben élünk, hiszen másképp „látjuk” ugyanazon dolgot különböző állapotunkban, stb. Az érzékelésben nagyon fontos szerepe van a tanulásnak is.

Különbséget kell tennünk az észlelés és érzékelés fogalmai között.

Amikor érzékelésről beszélünk, az érzékszerveinkben található receptorok segítségével történő ingerek felvételét, és annak ingerületté, azaz elektromos impulzussá alakítását értjük, magyarul látásra, hallásra, szaglásra, ízlelésre és tapintásra (bőrérzékelésre) gondolunk.

A külvilágból és saját testünkből érkező számtalan hatások közül nem vagyunk képesek mindent érzékelni. Nem érzékeljük például az ultrahangokat, melyek segítségével a denevérek kitűnően tájékozódnak a sötétben, vagy a fény esetében az ultraibolya sugarakat sem. Érzékelésünknek tehát megvannak a biológiai határai, ezek a küszöbök. Megkülönböztetünk alsó és felső abszolút ingerküszöböt, valamint különbségi küszöböt.

Az észlelés magasabb idegrendszeri folyamatokat feltételez, ugyanis e megismerési folyamat alatt az ingerület tudatosítását és annak integrálását jelenti. Az észlelésnek a tárgyak felismerése mellett fontos feladata az objektumok helyzetének meghatározása. A lokalizáció tehát a tárgyak helyzetének észlelését foglalja magába. Ez több tényezőből tevődik össze: a figura háttérből való elválasztása, a csoportosítása, a távolság, mélység és a mozgás észlelése.

Természetesen a felsoroltakon kívül léteznek egyéb észlelési „formák”, amelyek a fizikai világ korlátain túlmutatnak, ezeket a következő részben taglaljuk.

A spirituális gondolkodók és alternatív terápiák, gyógyítások ezeket az észleléseket használják és emelik a tudatos gondolkodás szintjére, illetve a különböző pszichoterápiás foglalkozások is elismerik és használják a tudattalan érzékeléseit, de a tudományos gondolkodás még mindig nem feltétlenül ad helyet ezeknek az észleléseknek.

Az emberek nem csak a gondolkodásukat, személyiségüket, viselkedésüket tekintve különböznek egymástól, hanem abban is, ahogyan észlelik a körülöttük lévő világot. Az érzékelés és észlelés, mint a megismerés alapja lényegesen befolyásolja gondolkodásunkat, viselkedésünket, személyiségünk alakulását.

A gyerekek néha sokba kerülnek...

Egy olyan témához értünk, amely nagyban befolyásolja a fogyasztói magatartást. A háztartás vezetés   van, akit szórakoztat, van, akit kevésbé és van, aki utálja, de egy családban elengedhetetlen.

Vannak családok ahol csak a nő feladata a háztartás, de van ahol mindenki kiveszi a részét belőle. Ahány család annyi szokás.  Egy háztartásba nagyon sokféle költség beletartozhat, de mi most vegyük csak az „érdekesebbeket”:

• Öltözködés: Az öltözködés nagyon költséges dolog, főleg, hogy ha a háztartásban több gyermek is van, esetleg azok tinédzser korúak és hatalmas befolyással vannak rájuk a referencia csoportjaik így úgy érzik, hogy csak akkor valakik, hogyha márkás és méregdrága ruhákban jelennek meg. Természetesen olyan családok is vannak, akik nem tehetik meg, hogy kedvenceik vágyait ily módon kielégítsék így hát a mostanában nagyon gyakori és népszerű secondhand üzletekben vásárolnak.

Mostanában hallottam róla, hogy gondolkodnak rajta, hogy ismét bevezetnék az iskolákba/ gimnáziumokba az iskolaköpenyt vagy az uniformot…

Bevallom, hogy imádtam az iskolaköpenyt és mindig is arra vágytam, hogy uniformban kelljen járnom, de nyilvánvalóan ez azért volt így, mert soha nem voltam rákötelezve. Nagyon elegáns dolognak tartom, hogyha uniformban kell járni és úgy gondolom, hogy erősíti a diákokban a hovatartozást, hogy melyik iskolába járnak, kikkel járnak együtt. Mindenesetre, kíváncsi lennék a „nagymenők”, divatguruk reakciójára, amikor kiderül, hogy mostantól ők is egyek lesznek a sok közül. J Vajon úgy éreznék, hogy ettől szegényebbek lesznek?

Én mindig is nagyon örültem annak, amikor az anyukám csinált nekem valamit karácsonyra, vagy csak úgy, mert éppen alkotó kedvében volt, akárhogy is nézett ki a végeredmény, én büszkén hordtam és mindig jó kedvem lett, amikor az rajtam volt, hiszem az Anyukám csinálta.

·      Technológia: Vannak, akik azt mondják, hogy manapság nem is az öltözködés a fontos, hanem az, hogy milyen telefonod van, milyen kiegészítőid vannak hozzá és milyen egyéb kütyüd van… Hát… erre őszintén csak azt tudom mondani, hogy felettébb elszomorít, ha valakit azért kellene nagyra tartanom, mert tele van pénzzel és megtudja, venni a legcsúcsabbnál legcsúcsabb telefont. De szívesen meghallgatnám, hogyha valaki úgy gondolja, hogy rosszul gondolom.

• Étkezés: Kiskoromban én úgy gondoltam, hogy nagyon menő dolog a büfében vásárolni bármit is, sokkal de sokkal jobban esett azt megenni mint az anyukám által csomagolt legfinomabb ételt, mert hát az a büféből van, ott találkozik az ember az iskola többi tagjával, és mindenki láthatja, hogy én… a büféből étkezem. Most, visszagondolva érdekesnek (és természetesen szánalmasnak) tartom az akkori gondolkodásomat, de bocsássatok meg kérlek, akkor még pici voltam.

Az, hogy ki milyen családban nőtt fel, szerintem sokban befolyásolja ezeket döntéseket. Kérdés az is, hogy ki mit tehet meg, ki mit tanít meg a gyerekeinek, mennyire van türelme elmagyarázni, hogy „nem kicsikém 14 évesen nem kell neked egy 150 ezer forintos telefon” és, hogy ettől függetlenül boldog lesz-e a gyerek… hát nagyon remélem, hogy igen.

Én úgy látom, hogy mostanában visszatérőben vannak a régi tradicionális szokások, a do-it-yourself trend, az számít értéknek, amit a saját kezünkkel csinálunk és nem az amit megveszünk.

Nem mondom, hogy költségkímélő megoldás, sőt időtakarékosnak sem időtakarékos, de mindenképp érdemes kipróbálni, hiszen addig is időt töltünk a családunkkal, a szeretteinkkel és büszkék lehetünk az alkotásunkra. 

Család és háztartás

Az alábbiakban törekszem bemutatni a család és háztartás fogalmának és jelentőségének néhány oldalról történő megközelítését.

A család fogalma és kialakulása: A „família” szó eredetileg háztartást jelent. Az őskorban az emberek hordákban, csoportokban éltek, ugyanis önmagukat megvédeni, szükségleteiket kielégíteni csak így voltak képesek, egyedül gyorsan elpusztultak volna. A vadászat csoportokban történt, voltak hajtók és vadászok.

Ha belegondolunk - a jelenkor „szingli” életforma elterjedése ellenére- az ember ma is egy társas lény, önmagában nem képes egy életet leélni. Napjainkban a csoportok mérete változott jelentősen, hiszen kezdetben a hordák szerkezetére jellemző nagy létszám, később nagy létszámú családokra, mára kis lélekszámú, ugyanakkor erős kötődésű, jellemzően 3-6 fős családokra szűkült. Érdekes megemlíteni, hogy kezdetben a nőknél volt a hatalom, kifejezetten matriarchális, tehát anyaközpontú volt a társadalom, majd később, a magántulajdon alapjainak kialakulásával párhuzamosan létrejött a patriarchális társadalom.

Számos megközelítése létezik a család fogalmának, talán az alábbit tartom a legegyszerűbb értelmezésének:

A család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat, házasság vagy örökbefogadás van. Kurt Lewin szerint a családban a legkisebb a szociális distancia (fizikai és lelki távolság), a legnagyobb az identifikáció (azonosságtudat) és erős a pszichológiai kötelék.

A család tagjai közt idővel normarendszer alakul ki, amely szabályozza a tagok interakcióját.

A családon belül minden tagnak megvan a maga szerepe, amely alapulhat a nemünk, életkorunk alapján (nagyszülő, szülő, apa, anya, gyermek) és ezek a szerepek mind-mind más és más feladatot jelentenek a tagnak. Ezek az eltérő szerepek és feladatok időnként komoly konfliktusok forrása is lehetnek, gondoljuk csak el, mennyire eltérő a nagyszülő-unoka és a szülő-gyermek kapcsolata, annak célja…

Történeti szempontból napjaink magyar családja a polgári család mintáit hordozza magán, de egy kis réteg a munkáscsalád jegyeit is. Nem ritka a vegyes házasság (polgári-munkás) sem. A polgári család alapegysége az egyén és az egyéniség felerősödése a rossz konfliktustűrést eredményezi. Érdekes, hogy az érzelmi alapú házasságkötés lehetősége a polgárnak adatott meg először, de sajnos tény, hogy az érzelmek megváltoznak, így az érzelmi házasságok ingatagok – gondoljunk csak a korunk házasságkötési/válási statisztikáira a korábbi időszakokhoz képest.

A mai modern családokra lehet monogám (jó esetben J), nukleáris (több generáció együtt), neolokális (az új család az előző generációt elhagyva, új otthont teremt), patrilineáris (a férj neve öröklődik tovább).

A funkciók szerint a családnak, mint egységnek komoly gazdasági szerepe van a fogyasztásban, mára a termelőegységek létrejöttével a család termelési funkciója elhanyagolhatóvá vált. A termeléssel, értékesítéssel foglalkozó vállalatok komoly összegeket költenek a családok fogyasztásának kutatására, hiszen az állandó változásra azonnal reagálni kell. Ha összehasonlítjuk egy szingli, vagy kis család fogyasztási szerkezetét (mennyiség→kiszerelés, stb…) egy többgyermekes nagycsaládoséval, és megnézzük, milyen trend jellemző napjainkra és azonnal látható, hogy nem lehet azonos stratégiát alkalmazni egy bizonyos termék eladásában (néhány éve a még legkisebb kiszerelésű felvágott 100 gramm tömegű volt, majd fokozatosan 80 grammra, majd 70 grammra, mára pedig 50 grammra csökkent).  

A „család” számos szempontból, folyamatos változáson megy keresztül, ami gyökeresen változtatja meg a társadalom szerkezetét.

Források:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/haztcsalad.pdf 
http://www.jegyzet.hu/notes.aspx?download=1&id=1125 
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csal%C3%A1d_(szociol%C3%B3gia)